Elvesztettem 300 ezer ft-ot, édesapám pénze. Mindenképp diákhitelt kell felvennem, ha erre kötelez?
Diák vagyok, mindent a szüleim álltak eddig. Most van munkám, mert nem akarnak többet támogatni. Elvesztettem 300 ezret, de csak havi 30-at tudnék adni haza, hogy ezt az adót kifizessem nekik. Az is másra kellett volna, de ha egyszer elvesztettem ezt a pénzt... meg kellett volna vegyek apukámnak valamit. Készpénzt adott. Ellopták a pénztárcát, amiben volt. :( túl nagy felelősség, annyira rágörcsöltem, hogy végül nem tudtam figyelni rá. Teljesen kétségbe estem.
Elvárják, hogy diákhitelt vegyek fel. 70 ezer Ft dugipénzem már odaadtam, csak novemberben még nem volt munkám, így abból éltem meg, pedig amúgy tőlük kaptam volna a pénzem, szóval a november nekik "0 ft volt" a 300 ezres kiesésen kívül. Szóval gyakorlatilag nem adtak akkor pénzt nekem, pedig alapesetben azt a hónapot még támogatták volna. Decemberben meg semmit se tudtam félretenni, karácsony miatt. Most januártól tudnék adni havi 30-at.
Szerintetek esélytelen, h megbeszéljem apuval, hogy lassan törlesszem az adóságom?
Egyáltalán elengedi azt a 70 ezret? Mert ha nem veszett volna el a pénz, akkor adott volna a novemberi költségeimre, de én mondtam, hogy van 70 ezrem, ez a minimum, h nem tolok ki a szüleimmel. A 300 ezerből az üzletébe kellett volna valami, amit aztán haszonnal adott volna el. Nem szeretem, amikor engem kér, hogy intezzem ezeket, de eddig mindig az üzletek "hasznából" támogatták az egyetemi költségeim, úgyhogy enyém volt a felelősség. Mindig ekkora pénzekkel, most az egyszer elbaltáztam! :(
Nekik érthetően elegük lett az albi költségeiből, kollégium esetemben nem jöhetett szóba most, megmondták, hogy 2019-től nőjek fel. XD Még szerencse h kaptam munkát, nem Pesten lakom ugyanis. De csak azért vettek fel, mert tavaly meglett az 1. diplomám, amúgy nem sok esélyem lett volna. Ez még azelőtt volt h elveszett volna a pénz, de csak december óta van fizetésem.
Bocsi, ha kusza. De így most elvileg csak 230 ezerrel lógok, mert a novemberi 70 ezret nem nekem kellett volna alapesetben fizetnem, csak én ajánlottam fel,hogy nem rövidítem meg őket ezzel is, ez alap. Nem akarok diakhitelt erre felvenni, az sajnos a továbbképzésre kell majd, arra akarok felvenni előre, mert nem lesz lehetőségem félretenni akkor már. :( nagyon alacsony a fizu amíg nincs meg a szakképzés. Abból szinte semmit se tudnék félretenni erre, maximum ha csak kenyeret ennék, vízzel. Nyilván mindent meg lehet oldani valahogy.
(Az első diploma nélkül korábban nem nagyon tudtam volna munkát vállalni. Inkább hajtottam a tanulmányi ösztöndíjra, ami mindig meglett, más annyit kapart össze pl: a Tescoban. Nekem így volt jobb. A másik meg, hogy vacak atlaggal fel se vettek volna az államilag támogatott mesterképzésre. Legalább a mostani tandíjamat az állam állja... de nem, a szüleim azóta is kiabálnak velem, mert ellopták a tárcám, és nem tudnak belegondolni abba, hogy sosem jöhettem volna egyetemre, ha nem oldom meg az állami helyet a sok tanulással...)
Szerinted mennyire hiteles egy olyan pszichológus, aki hírből sem ismeri az élet gondjait? Gondolkodj el egy kicsit Te is. És nem, a gondjaim nem akkor alakultak ki, amikor ezt a pályát választottam. De sajnos nem mindenkinek egyszerű, pláne úgy, ha másoknak körülöttem az ég világon minden ki van fizetve mindig, és nem tudnak mit kezdeni ezzel a helyzettel, amiben vagyok.
A pszichológusnak nagyon sokszor érzékenyebb is az érzelmi élete, mint másnak, mert máshogy honnan szorulna belé empátia, ami ehhez a munkához kell? Aki nem ért meg másokat, az nem terapeutának megy, hanem mondjuk cégbe dolgozni. :D
És csak annyit tudok mondani, hogy értelmetlen feltételezések alapján nem érdemes se tanácsot osztogatni, sem pedig ítélkezni. Pl: Hogy minek csinálok 2. diplomát. XD Csak jobban értek a pszichológiához mint, aki sosem tanulta.
Feltételezem neked se esett jól, hogy azt írtam, "sajnálom, hogy nincs életed." De én belátom, hogy ez nem is helyes, és BOCSÁNAT.
És tudom, hogy mik a hibáim. És elegen is mondták már. De sajnos az nem úgy megy, hogy másnap felkelünk, és minden hibánkat töröljük.
Ha hiszed, ha nem, minden embernek vannak olyan dolgai, amik sokak számára nagyon furcsák. De ettől még semmi gondjuk az életben. Dolgoznak, családjuk van, de mondjuk a tanárként dolgoznak és a legtöbb gyerek panaszkodik rájuk...
A munkámhoz való érzékemet soha senki nem kérdőjelezte még meg. Amúgy is a felénél se vagyok a tanulmányaimnak. Meg ehhez sok év tapasztalat kell, nem mindenkinél egyforma. És a pszichológus is jár pszichológushoz. :D Muszáj!
És alapesetben a magánélet meg a munka nem keveredik egymással. Sajnos néha nem könnyű betartani.
34: engem meg az keserít el, hogy egy 23 éves lány nem képes megérteni, hogy ideje lenne a saját lábára állni, mert már 18 éves kora óta FELNŐTT, NAGYKORÚ - és az nem felróható a szüleinek, hogy 23 éves korában esetleg már nem támogatják.
Igen, engem is elkeserít, hogy a magyarok milyenek: mindig mindenki más a hibás, mert sokkal egyszerűbb másra mutogatni, másokat okolni a szerencsétlen helyzetünkért, mint szembenézni a valósággal és a megoldásokat keresni. Ennyi.
12-es meg 30-as vagyok.
Hidd el kérdező, mindkét hozzászólásomban arra próbálok rávilágítani - és nem rosszindulattal - hogy miben kellene változnod.
"Feltételezem neked se esett jól, hogy azt írtam, "sajnálom, hogy nincs életed."
Látod, engem ez nem zavar, mert én nem kapok frászt attól, ha valaki nekem ugrik, kritizál, stb.
és de, van életem, Hála Istennek sikerült egy szuper srácot felnevelnem, csont egyedül :-) (apa lelépett, mert mondtam neki: vagy az alkoholt választja vagy minket - nem mi nyertünk :-( - viszont így sikerült békében, szeretetben felnevelni a gyereket)
"De én belátom, hogy ez nem is helyes, és BOCSÁNAT."
Na látod, ez egy nemes emberi gesztus.
Kevesen képesek bocsánatot kérni, belátni, ha valamit rosszul csináltak.
KÖSZÖNÖM !.
Gondolkodtam a tanári pályán is. :D
Igen, elvárható lenne, hogy az ember a saját lábán megéljen, próbálok is, de semmi szabadidőm, 2 hónapja alig alszom, mert nem könnyű a suli munka mellett és mint mondtam, nem keresek eleget. Egy vizsgámon most meg is buktam amiatt hogy nem tudtam elég időt rászánni. Szóval sajnos még nem tanultam meg alkalmazkodni, de ezen vagyok. És a többi barátnőm nem érti a gondjaimat, mert nekik nem kell munkába járni, nem fáradtak állandóan szellemileg. És a munkám is szellemi munka, recepción vagyok a kórházban. Pedig szívesebben sportolnék helyette, az legalább feltölt, nem lefáraszt.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!