Miért van még mindig az Magyarországon hogy tehermentes ingatlan nélkül egyszerűen elvérzel a megélhetésért folytatott harcban?

Ha arról van szó, hogy a jól fizető piacképes tudás szükséges-e, általánosságban 3 kategóriába sorolható a társadalom.

Az első a felső osztály (felső közép/elit), ahol a szülők meg tudnak venni a gyereknek legalább egy lakást egy jó környéken, jobb esetben egy házat. Itt jellemzően magas presztízsű, de nem feltétlenül jól fizető karrierek a népszerűek (nettó 160.000 körül pályakezdőként), mint például a jogász. Később jól fog fizetni, kapcsolatok is lesznek, de karrier elején nem tudna megélni szülői támogatás nélkül.

Ez a réteg saját lakással indul.

A második a feltörekvő osztály (jellemzően alsó/középosztálybeli szülők gyermekei), ahol a viszonylag jó családi háttér adott, értelmiségi szülők, de nincs túl sok pénz (esetleg egy használt autót meg tudnak venni a szülők hitelből, vagy tudnak segíteni egy kis pénzzel).

Ezekből lesznek a mérnökök/informatikusok, mert azok piszkosul jól keresnek már a karrier elején is (én programozó vagyok, havi 1m nettó).

Ez a réteg nem indul saját lakással, de simán ki tudja fizetni a havi 100.000-200.000 forintot bérleti díjként és még marad is -- nem csak élni, de saját lakásra önerőt gyűjteni.

A harmadik a legalja, ahol a családi háttér is szar volt és pénz sem volt (alkoholista/cigiző minimálbéres/alkalmi-melós szülők, ambíció és kilátások nélkül).

Ez a réteg sem saját lakással nem indul, sem jó jövedelemmel, így marad a nélkülözés és a párban fizetett olcsó, alacsony minőségű albérlet 5-10 évig, amíg nem jön össze önerő egy kisebb panellakásra. Szobát szoktak ilyenkor még bérelni 30.000 vagy 50.000 forintért, helytől függően.

Hacsak nem vagy egy született zseni, vagy nincs hatalmas mázlid az életben, az előrelépés jobb esetben generációnként tud megtörténni (tehát ha harmadik kategória vagy, akkor a gyerekeid már lehetnek második kategória, az unokák meg már harmadik kategória, de ez a legjobb eset általában).