Más is így áll a pénzhez?
Fiatal koromban nagyon szegények voltunk, mára elég jól élek, jól keresek, céges kocsim van, van jópár milliós megtakarításom, mégis sajnálom a pénzt egy-egy olyan helyen, ahol tudom hogy lehúznak (pl.: soproni 1000 Ft-ért egy kocsmában, irreálisan drága ruha, stb).
Megtehetném, hogy költök, de valami gát van bennem. Ti is így álltok a pénzügyekhez?
Igen, én is így állok hozzá, de nem azért, mert szegények voltunk, hanem azért, mert mindennek van határa - még a pofátlanságnak is :D
Vannak olyan dolgok, amiket azért nem veszek meg, mert az ára már túl van azon a határon, amennyit hajlandó vagyok kiadni érte: pl. hétköznapokban 10-120 ft-nál többet nem igazán vagyok hajlandó kiadni egy kávéért - rendkívüli esetben (nyaralás, utazás, stb) viszont 250-350 ft-ért is megveszem. De 450 ft-ért vagy ennél többért már nem vagyok hajlandó inni - annyit nem ér számomra.
Vagy: a múltkor bejártuk fél Magyarországot vonattal, Nagykanizsán egy lepusztult, IV osztályú állomási restiben 290 f-ért akartak adni egy másfél literes Mizse ásványvizet (ami az áruházláncoknál 50 ft körüli áron van)
Mondtam, köszönöm, akkor nem kérem :-)
Pedig minden további nélkül meg tudtam volna venni - de ilyenkor úgy gondolom, ennél sokkal értelmesebb dolgokra is tudom költeni.
Természetesen a Kalahári sivatagban, kellő szomjazás után minden további nélkül kifizetném érte a 290 ft-ot :D
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!