A könyvelés mennyire szerethető munka?

Én imádom.

37 évesen lettem könyvelő, betegség miatt kellett váltanom. Imádtam ápolónő lenni, utána sokáig nem találtam a helyem, próbálkoztam több területtel, tanítottam, voltam gyerekorvosi rendelőben, de mindenhol hiányzott valami.

Aztán megláttam egy pü-szviteli ügyintéző tanfolyamot, és jelentkeztem. Sajnos nem jött össze a létszám, de indult tb-bér, elkezdtem. A felénél jártam, mikor elindult az ügyintéző... együtt csináltam a kettőt, majd a mérlegképest. Aztán IFRS és adótanácsadó együtt... könyvelőirodában vagyok, a számvitel részét kevésbé kedvelem, ezért leginkább a vállalkozások indulása, átalakulás, megszűnés a dolgom, adóval foglalkozom, bérrel, munkaüggyel. Persze könyvelek is, de az igazi szenvedély az adózás. Szeretek agyalni, kinek, mit, mikor, hogyan érdemes, mivel jár jól, stb.

Vannak persze kevésbé érdekes helyek, cégnél is könyveltem, majd belehaltam az unalomba, a rutinba.

Én azt mondom, hajrá :)

Ja, és világéletemben utáltam a számokat.

Hogy mennyire szerethető, az szerintem egyén kérdése.

Én pl. megunnám - ha tényleg olyan, amilyennek elképzelem, de valaki szereti. Én meg szeretek tanítani (nem tanár vagyok, csak órákat adok), valaki meg azt nem tudja elképzelni, hogy lehet azt élvezni.