Budapesten meddig fog romlani az életszínvonal? Hiszen már sokszor egy teljes havi minimálbért kérnek el egy szobáért! Ilyen nyomor LOndonban sincs, mi lesz így?

"meg akarok élni a béremből! "

Meg is élsz! De tudd hol a helyed! Nehogy már úgy és olyan módban akarj élni, mint aki elért valamit az életben! Én sem vágyom Ferrarira, mert tudom, hogy nem az az én szintem. A fizetésedhez igazítsd a vágyaidat, akkor leszel elégedett. Javaslom hallgass egy kis Brian Tracyt. Bár aki semmit nem akar az élettől, annak majdnem mindegy.

"16:04, persze, lehet a Nyóckerben a Hős utcában is lakást/szobát bérelni pár ezer forintért, az már ugye más kérdés, hogy pár napra rá kirámolják, őt pedig megölik.

"

Megint ez a szándékos félremagyarázás. Proliknál látom ez a divat. Mindegy is, nem véletlen tart ott az ún. "kisember" ahol.

17:00, akkor magyarázd el légyszíves, lehetőleg ilyen populista lózungok nélkül hogy "ez mind a kisember hibája, miért nem választ jólfizető szakmát", ilyen szintű ostobaságokat az MLM-huszárok szoktak mantrázni. Azonkívül a "kisember" melós gyakorlatilag az egyetlen, aki értéket teremt ebben az országban, ahol 2 millió aktív dolgozó tart el 8 millió parazitát.

Erről pedig ennyit, ide egy pontot kérek.

Addig fog csökkenni az életszínvonal Bp.-n, amíg a kihaló félben lévő vidéki falvakból kénytelenek felköltözni.

És igen, tényleg elég szar, sokan 2-3an is laknak egy szobában, olyan nyomor van mint Mexikóban kb.

De amint elfogy az utánpótlás vidékről, akkor lemennek az ingatlan és albérlet árak is a normál szintre.

17:04!

Ezek nem lózungok. Csak könnyebb beállítani annak, mint tenni valamit magadért. Én már leírtam a kérdezőnek egy másik nickneve alatt, hogy én is voltam mosogató 4,5 évig, dolgoztam mint az állat, sokszor szabadnap nélkül, de köszöntem, abból a világból elég volt. És a kemény munka mellett volt erőm önképzésre, önmagam fejlesztésére, és láss csodát, ma 2 cégem van, mindegyikük jól megy. Nekem ezért érdekes amikor az emberek csak panaszkodnak, holott, ha kicsit is akarnának jobban élni, jobbak lenni, tehetnének érte, csak a többség sajnos sza*ik az egészre, inkább eldolgozgat, mert szerinte az az értékteremtés. Nem az. Én is mosogattam, semmi értéket nem termeltem, a munkámat egy majom vagy robot is képes lett volna elvégezni. Ez az ami erőt adott, hogy továbbálljak, mert ennél többre vagyok képes.

17:10, többek közt ezért (is) kell rendbetenni a vidéket. Arról nem is szólva, hogy minél többen élnek valahol, annál élhetetlenebb lesz az a közeg. Hasonlítsd össze mondjuk New York belvárosát Szigetvárral vagy Péccsel, és döntsd el, hol jobb élni.

17:23, én értem, mit akarsz mondani, de amit felvázoltál, egyszerűen nem működhet minden embernél. Kezdjük ott, hogy ehhez tömérdek szerencse kell. Másrészt, hogy mi a hiányszakma és mi a büfészakma, ez állandóan változik. A logikád szerint az ember mást se csinálhatna, mint rohangálhatna állástól álláig, átképzéstől átképzésig, és imádkozhat, hogy ne telítődjön az, amit csinál. Ha mindenki vállalkozik, senki nem fog kenyeret sütni, elvinni a szemetet, felszolgálni az étteremben a sült csirt, autóbuszt vezetni, és így tovább.

Amúgy meg írtam a munkásszállókat, diákszállókat, csak hát valakiknek ez ugye nem érdeke hogy ilyeneket építsenek, nehogymá' rontsa a piacukat. Pontosan maga a vadkapitalizmus az, ami lehetetlenné teszi az átlagmelósnak, hogy megfelelő árért cserébe értéket teremtsen. Nem jókedvéből tiplizik le Németbe vagy Spanyolba, vagy kár Amerikába, hanem mert amit kap, az lónak a fsza, a hájas seggű nagyfőnök meg ötször annyiért pasziánszozik egész nap a kényelmes klimatizált irodában.

Nagyon szomorú dolog, ha szerinted ez így teljesen rendben van...