Ez baj? 14 éves létemre annyira rögzült bennem, hogy szegények vagyunk, hogy sajnálom a pénzt egy jobb cipőre, ruhára, egy 200ft-s csokoládét is szorongva veszek (ha egyáltalán veszek), anyám folyton lebeszélem ha bármit is akar venni nekem.

Szerintem nagyon jo hogy tisztaban vagy az anyagi helyzetetekkel es nem kovetelodzol es kersz olyan dolgokat amiket tudod hogy ugysem tudnanak megadni neked. Szerintem amugy a szuloknek is faj hogyha szeretnenek megadni (megha nem is mindent) de valamit a gyermekuknek de az anyagi helyzetuk nem engedi. Szerintem nem kell a csokit szorongva enned :) biztos orulnek a szuleid ha latjak hogy te is boldog vagy :D nem tudom hogy ertheto-e ha ugy fogalmazok hogy de azert neha engedd meg nekik neha hogy vegyenek neked valamit, ez nem azt jelenti hogy mindenbol a legdragabbat.

Egyebkent nem konnyi igy felnoni en is tudom, de megtanulja az ember hogy halasnak kell lennie mindenert es nem lesz egy kovetelodzo r***nc es ez az elonyodre is valhat.

Valamint ha majd felnosz lesz munkad es fizetesed es majd segitheted a szuleidet. Nem mindig lesz ilyen nehez hidd el! :D es ha belegondolsz biztos vannak masok akiknek sajnos aa helyzetuk rosszabb a tiednel.. remelem segitettem :D

16L

Én is ilyen voltam, mi is szegények voltunk. Szerintem ez egy jó dolog, hogy látod a dolgok értékét és megérted, ha valamire nem futja, a többség sajnos ezt nem hajlandó tudomásul venni és követelőzik.

Később, majd ha saját kereseted lesz, könnyebben be fogod tudni osztani a pénzt, mert tudod, mi az, hogy nem fér bele a keretbe. Aztán ha belefér, akkor örülés van. :) A legapróbb dolgoknak és képes örülni az ilyen ember.