Jár-e ebben az esetben végkielégítés?

Anyukádnak tudnia kellett volna, hogy ilyet ne tegyen. Még jóindulatból sem, mivel szigorú előírások vannak nem csak a postánál, hanem máshol is. Ő mások pénzével dolgozik, nagyon vigyázni kell az ilyesmivel! És látod, elég, ha akad egy ember, aki "rosszindulatú".

Én ettől függetlenül nagyon sajnálom Édesanyádat, mivel tényleg csak jót akart, de a postát is megértem, hogy nem tud mást csinálni, mint "fegyelmivel" távolítja el, hiszen szabályt szegett, amivel másoknak akár kárt is okozhatott volna. Ha jogi oldaláról nézem a dolgot, "sikkasztásgyanús". Tudod a szabályokat az nem érdekli, hogy valaki nem sikkasztani akar, hanem másokkal jót tenni, megkönnyíteni a dolgukat, ezért úgy gondolja, nem gond az, amit tesz, hanem természetes.

Mivel azonnali hatállyal szüntették meg a munkaviszonyát, ezért nem jár végkielégítés részére.

Azt Ti, vagyis inkább Édesanyád tudja eldönteni, hogy érdemes-e munkaügyi bíróság előtt bizonygatnia az igazát, és meg tudja-e védeni azt. Ha úgy gondolja igen, akkor az azonnali hatályú felmondás kézhezvételétől számított 30 napon belül kell a munkaügyi bírósághoz fordulnia keresettel (megtámadással). Ha ezt a határidőt elmulasztja, akkor az már jogvesztő. Vagyis későbbiekben már nem teheti meg utólag.

Tényleg nagyon sajnálom Őt. Pontosan azért, mert nekem is ilyen postásom van, tudja, hogy dolgozom, ezért anyósomékhoz viszi mindenemet, ha nem vagyok itthon, de előtte megkérdezte, hogy gond-e.

Miután nagyobb összeget kaptam volna, megüzente velük egy meghatalmazás nyomtatvány birtokában, hogy ezt már nem meri így intézni, pedig soha nem tettem volna olyat, amit az a házaspár megtett. Kitöltöttük, leadtam és fedezve lett mindenki.