Szerintetek mennyire fontos egy munkahelyen barátkozni a kollégákkal?

Nekem az elmult evek alatt volt mindenfele tapasztalatom.

Vezeto beosztasom volt (jelenleg nem dolgozom) es nem volt tul elfogadott ha valaki epp koszont erkezeskor es tavozaskor. Ezek az emberek nem voltak tul kommunikativak ami megnehezitette a dolgom a munkaba, persze elvegeztek amit kellett de ugy ereztem mintha valami random emberrel lennek egyutt napi 8 orat.

Szerintem helytelen hozzaallas mert vannak nyomos napok is es ha nem megfelelo emberek vesznek korul akik egesz nap kussolnak csak nehezitik a dolgot mert nem lehet dumalni veluk es unalmasan telik meg egyhanguan.

En mindig azt mondom, hogy fontos megkapni az arany kozeputat. En bele estem abba a hibaba, hogy egy elozo fonokbe tul megbiztam, kiosztottam szemelyes dolgaim majd o tovabb adta mas embereknek. Undorito.

De! sok baratsagot is felepitettem. Fontos az, hogy megismerj mindenkit picit es akkor engedd oket magadhoz kozelebb mert sose tudod milyen jo dolgok sulnek ki…

Megegyszer: a fonokseg nem komalta a szotlan embereket soha

muszáj!

előző munkahelyen nem voltam túl barátkozós a megfelelő emberekkel (főnök meg a 4 kis kedvence) --- ellehetetlenítették a munkámat, aki velem jóban volt, azt is megpróbáltak minden fórumon lehúzni, a főnököm és a főnököm főnöke a teljesítményértékelésen azzal a szöveggel húzott le, hogy tökéletes a munkám, sőt...de nem jövök ki a kollégákkal (akikről és a főnökömről az egész gyár tudta, hogy lusta trehány naplopók, senki nem is akart velük együtt dolgozni) - eljöttem 2× annyiért , meg a munka is 2-3× annyi, de jobb a társaság és nem kell minden szavamat 5× átgondolni, mielőtt beszélek

szóval muszáj minimum jópofizni mindenkivel.