Gazdag lennél de boldogtalan, vagy pedig szegény de boldog?

Hát én most szegénynek érzem magam (nappali tagozatos egyetem mellett kb havi 40k jövedelem, a könyvek, koli, bérlet megvétele után kb kajára elég), és ha ez eszembe jut, akkor képtelen vagyok boldognak érezni magam. Pl. mikor hívnak a többiek bulizni és mindig "nincs kedvem", mert ha kifizetem a belépőt meg mondjuk iszom két sört, akkor 2000Ftom odavan és az sok. Ugyanez mikor beülnek a mekibe és azt mondom, hogy most nem kívánom a mekis kaját, pedig imádom. De a legborzasztóbb, amikor észreveszem valamelyik barátnőmön, hogy "alamizsnálkodik", pl. hoz rántott húst a munkahelyéről, mert tudja, hogy különben nem eszem ilyet, vagy ad egy felsőt, amit "anyukájától kapott, de nem tetszik neki, hátha nekem jó lesz". Tudom, hogy jót akar, azt is, hogy tudnom kellene értékelni, hogy vannak ilyen nagyon jó barátnőim, akik segítenek nekem, de ha észreveszem, hogy mire megy ki a játék, akkor el tudnék süllyedni a föld alá. Tudom persze, hogy nem szégyen a szegénység, de mégis nagyon rossz. Már ha ránézek egy csinos lányra, az jut eszembe, hogy én is nézhetnék ki ilyen jól, ha meg tudnám venni magamnak az új ruhákat.

Nem jó a kérdés. Elméletileg nekem boldog szegénynek kellene lennem, mert tanulhatok, van egy párom, akit imádok, vannak barátaim, akiket szeretek nagyon. Mégis borzasztó, hogy ma alapvetőnek számító dolgaim nincsenek meg (pl számítógépem sem - egy egyetemista pontosan tudja, mennyire megnehezíti ez a tanulást). Évek óta megy ez így és egyre rosszabb. Volt, hogy egyszerűen elsírtam magam, mikor mentem tecsóba az arénaplázában és láttam, milyen lányok császkáltak a boltok között. Miben jobbak nálam? Egy kabátjuk árából én akár két hónapig élek!!! Nagyon könnyű azt mondani, hogy inkább legyen az ember szegény és boldog. De ez egyszerűen nem igaz!! Hogy legyen valaki boldog, ha azt se tudja, mit fog enni a hónap végén????

Sajnálom, lehet, hogy kusza lett az írásom, de tényleg egész más képet mutat a dolog, amikor az ember elképzeli egy minimum közepes jövedelem mellett, milyen szegénynek lenni, jaj, de idilli. Egész más egy-két hónapot kibírni pénzzavarban. És megint egész más, mikor ott tart az ember, hogy jön a hideg és fogalma nincs, hogy fog magának meleg cipőt venni. Ebben semmi idill, semmi romantika nincs, csak és kizárólag keserűség :(

Kedves utolsó válaszoló. Tudom, hogy most, a jelenlegi helyzetedben nem tudod 100%-osan értékelni azt amid van, mert az ember gyarló. Amit már birtokol, azt evidenciaként kezeli, amire pedig vágyik, azt többre értékeli, de én tapasztalatból tudom, hogy Te gazdag vagy, mégha nem is érzed most...

"tanulhatok, van egy párom, akit imádok, vannak barátaim, akiket szeretek nagyon".

Ennél nagyobb gazdagság nincs. Nekem is volt a tiédhez hasonló korszak az életemben, sőt még pályakezdő friss diplomásként is nagyon keveset kerestem ahhoz, hogy ne kelljen már a 3. héttől szűkölködnöm. Egy dologban viszont biztos vagyok. Se neked, se nekem nincs olyan gazdagság, amiért eldobnád a meglévő baráti kapcsolataidat, a párodat, lecserélnéd mindenestől az életedet egy gazdag emberével.

Inkább szegény lennék, de boldog.

Hiába lennék gazdag ha nincs meg a szeretet, egészég, és béke, a pénz önnmagában nem boldogit.

Attol hogy valaki Szegény Még nem boldog.

De most szegény vagyok és nem vok boldog.

De ha gazdag lennék akkor Lennék boldog.