Tényleg ilyen rossz lenne a helyzet?

Gyakran még akkor sincs esélyed a létminimum felett élni, ha van diplomád. Nézd meg, hány jogásznak, közgazdásznak nincs munkája, mert túltelített a szakma.

Vagy pl. az orvosok. Olyan hihetetlen szarok idehaza a körülmények és a fizetések, hogy az orvosok menekülnek kifele, mint patkányok a süllyedő hajóról, és igazuk is van: Nem azért tanult 6-7 éveket (a specialisták még többet), hogy nettó 80 ezret vigyen haza.

Sokmindenre ra tudok cafolni a kerdesedben, de leginkabb ezt kifogasolom:

"Tegyük fel, nem elégszel meg egy belvárosi 30 m2-es panellal, családi házat akarsz a várostól 10 km-re lévő faluban"

Ha nincs nagy kereseted, akkor szepen vissza kene venned az igenyekbol, nem pedig hatalmas hiteleket felvenned.

Sem a hitel, sem a gyerek nem pottyan csak ugy az oledbe, ezeket te tudatosan vallalod. Ha tullosz a lehetosegeiden, akkor bizony nyomorogsz, es lehet atkozni a kormanyt, bankokat, gonosz munkaltatokat, stb.

Vagy túl nagyok az emberek elvárásai? Régen közel 100 évig élt több generáció egy fedél alatt, most meg mindenki saját családi házat akar, ahogy nekilát a karriernek.

Nem kellett a gyerekek taníttatására költeni, mert a gyerek nem egy pedagógusnak nevezett ismeretlentől tanult, hanem a szüleitől, könyvekből és az élettapasztalataiból.

Nyugdíjas évekre sem kellett külön gyűjteni, még akkor sem, mikor nem volt nyugdíj, mert az emberek nem akkor akarták körbeutazni a Földet, mikor már el kezdtek leépülni. Hogy van ez? A kertváros lett az utóbbi idők legnagyobb üzlete - imádják az építési vállalkozók, a bankok és talán még a lakók is, de én őszintén szólva ugyanolyan parasztvakításnak tartom, mint a lakótelepet, majd leáldozik ennek a divatnak is a kora.

Amit te leírtál, az a mai minta, amit szeretnek a fiatalok és idősebbek orra elé is odatolni, hogy ezt kövessék. De ha kicsit gondolkodsz, rájönnél, hogy azért akarják rád erőltetni, mert nem logikus és nem fenntartható.

Szóval a válasz a kérdésedre: Nem, egyáltalán nem rossz a helyzet. Nem kell gyűjtögetned a családi ház építésére, mert feltételezem most is laksz valahol és a szüleid is. Ezért nem kell hitelt sem felvenned. Gyereked taníttatása sem kerül pénzbe, csak foglalkoznod vele, a tudás ma már szinte ingyen van az interneten és megannyi könyvben amit úgy hajítanak az emberek után pár forintért. A nyugdíjas évekre sem kell gyűjtögetned, mert vagy nem mész el nyugdíjasnak, vagy nem te fogod állni a számlákat, hiszen ha gondolom ennyire aggódsz e miatt a saját szüleidét is fizetnéd és te is úgy neveled majd a gyerekeidet, hogy gondoskodjanak az idősebbekről, ha az már nem képes magáról.

Az utolsó válaszolóval csak egyet érteni tudok. Ő időben tért ki a dolgokra, én viszont még térben szeretnék.

Nem vagyunk Németország, nem vagyunk Nyugat-Európa, sem egy skandináv állam.

De még így is milliárdok tennék össze a kezüket, ha úgy élhetnének, mint az átlag magyar.

Jártam már -nem turistaként- Egyiptomban és Vietnamban, ahol az emberek sokkal rosszabbul élnek. Nem az a kérdés, hogy panel, vagy ház.

Szóval igen, van hova fejlődni (hiszen a jó példák nyugodtan lebeghetnek a szemünk előtt), de ezért egyénileg is tenni kell és nem folyton panaszkodni. Végezz egyetemet, tanulj nyelveket, képezd magad. Ne szülj vagy nemzz gyereket, amíg nincs végzettséged, ha szerinted a gyerek akadályozna. Valamint felismerni, hogy a Föld lakóinak 60%-a valószínűleg összetenné a kezét, ha úgy élhetne, mint te vagy én.

Relatív értelemben egyébként a szegénység a legtöbb ember életében nem maga a probléma, hanem csak az eredménye egy életmódnak, mentális és lelki beállítottságnak. Ezért sem segít ezen semmit a pénz. Van ismerősöm, akiknek a bevétele több, mint 300 ezer forint nettóban, egyetemet végzettek a feleségével, egy gyerekkel élnek, mégis panaszkodik, hogy nincs pénz.

3-mas!

Ha így gondolkodtunk volna világ életünkben, akkor még mindig a fán harcolnánk a majmokkal egy banánért.

Persze, könnyű belenyugodni és együttélni a szüleinkkel 30-40évesen is, de ez rengeteg konfliktushoz vezet. Ma már nem tud együtt élni 2-3generáció, rengeteg nézeteltérés van(ezeket had ne soroljam már fel). Másrészt, miért is kéne nekem és a feleségemnek +a gyerekeknek együttélni a felmenőimmel? Mert így olcsóbb az élet?! Azért ne már! Ez így elég szűkös gondolkodás. Ennyi erővel az egész család lefürödhetne egy kádvízben, így is rengeteged lehetne spórólni.

Ez a régimódi gondolkodás már elavult. Egy fiatal felnőtt igenis valamiféle karriert szeretne csinálni, és ha ehhez 100-200km-rel arrébb kell költözni, akkor bizony arrébb költözik(persze aki nem begyöpösödött, vagy lokálpatrióta).Építi a kis életét, gyűjtöget/nyomorog, és a végén belátja h jól döntött vagy nem. Ha nem, akkor irány vissza az öregekhez sínylődni, ha igen akkor.....

És itt jön az on téma is h ne cs off legyek.

Igen, a legtöbb családnak embernek ilyen a helyzete mint ahogy a kérdező leírta. Ezt nem is írnám le még1x. Ahhoz h ez ne így legyen, vagy nyerni kell a lottón, vagy egy nagyobb szemlélet/gondolkodásmód váltás kell. És ehhez jól kell keresni, és jól kell takarékoskodni. Vagy jól kell befektetni, jó vállalkozást kell létrehozni. Ez az amit meg kell tanulni, pénzt csinálni. Ha ezt nincs meg,a kkor mehetünk élni az átlagos életünket, nyomorogva, kormányt és szomszédokat szídva.

@hájaa:

Szerintem a te bajod, hogy a szülőkkel eggyüttélést te a nyomorgással meg szegénységgel, próbálod összekötni saját élményekből kiindulva. Ha valakinek a családtagokkal eggyütélés nehézséget jelent, azt a különköltözés sem fogja megoldani, ott valamit komolyan elrontottak, amit helyre kell hozni. Ma is vannak olyan családok, akik tudatosan úgy építenek nagy családi házat (mit családi házat, egyeneset palotákat) hogy szülők és két gyerek családja külön-külön is elférjen benne - ehhez nem kell lokálpatriótának lenni, csak tudni kell mit jelent az "édes otthon" kifejezés és örülni, hogy megadatott. Régimódi vagy begyöpösödött lenne? Nem hiszem, csak azért, mert ma nem ez az uralkodó nézet. Nem látom, hogy hol zárná ki ez az életmód azt, hogy a fiatalok világot lássanak vagy meg legyen a saját intimszférájuk. A karriert meg abszolút nem hátráltatja, sőt, a biztos családi háttér épp elősegíti az olyan dolgokat amit te "pénzcsinálásnak" tartassz. Az a keményvonalas karrierizmus amit sokan próbálnak űzni még nem eredményezett sok jót, az igazi sikerekhez a biztos családi háttér is kell. Vállalkozásoknál a "megcsináljuk" pedig mindig gyorsabb és eredményesebb, mint a "megcsinálom".

A spórolás pedig nem tudom hogy jön ide, mert nem ugyanaz, mint a fenntarthatóság. A különköltözősdi ugyanis alapvetően a fogyasztói társadalomra épít: van aki élete során nem is egy, de három vagy négy új lakóházat is építtet magának. Szerintem ez minden, csak nem normális és ez az életforma már inkább testesíti meg valami elől a menekülést, sem mint a szabadságot.

Hát ha Budapest környékén szeretnél családi házat, akkor bizony ilyen az élet.

De megjegyezném, hogy ez mindenhol így van, mivel a jövedelmek és az ingatlanárak nagyjából együtt mozognak.

Például a németek fele is albérletben lakik, a nagyvárosokban legalább 2/3, hasonló a helyzet Angliában, Ausztriában is. Az ottani átlagember számára is ugyan olyan nehéz elérni, hogy saját háza legyen, mint Magyarországon.

Például azt hallottam Hollandiában egy vidéki tanya is 0,5 millió euró körül van, így nem csoda, hogy a nyugdíjas hollandok, németek szívesen költöznek Magyarországra.