Milyen érzés úgy élni hogy csak kajára van pénzed?

Szerintem egyénfüggő, ki hogy bírja. Én már lassan megszokom, hogy ilyen az élet. Amúgy meg nem is lenne másra nagyon időm, pedig 8 órás munkahelyem van, persze sok ki nem fizetett túlórával, a fizetést, amit meg kapok, azt hagyjuk inkább.

Amúgy kajára sem úgy telik, hogy na, akkor legalább az van, mert mindenből a legolcsóbbat és a leggázabbat veszem, mert nem engedhetem meg magamnak a drágábbat. Húsról, meg ilyesmiről nem is nagyon álmodok. Néha szoktam menni a barátommal és az anyukájával, amikor mennek vásárolni, és majd elájulok, hogy kikérik a fél húspultot, és kb. ilyen 20.000 Forintokért vesznek csak hús árút. Ruhát már a turiból sem veszek, jó pár éve volt, hogy utoljára vettem magamnak valamit, jó az, ami van otthon a szekrényben, nem kell nekem minden nap új felsőben járkálnom.

De szerintem van ennél gázabb is, amikor dolgozol, van fizetésed, és a hónap végére mégse jut még kajára se, mert egyszerűen elmegy számlákra. Voltam már úgy, hogy csak lencse volt otthon, tejfölre meg ilyesmire már nem tellett, úgyhogy azt ettem, csak úgy, sós vízbe megfőzve.

Pont ezaz,hogy nem ilyen az élet,csak az ember feladja.

Ezért hajtok,képzem magam mindig,hogy jómód meg legyen.

Kint külföldön nem ilyen az élet például,ott pl:sokszor a munkahelyi parkolókban BMW,Audi,meg ilyeneket látsz.

Azt nem értem miért szenveszti magát az ember,miért nem lép le?Miért nem tesz valamit?

Rossz. Azért szereztem diplomát levelezőn harminc éves korom után és kezdtem tanulni, hogy ezen túllépjek.

Tanulni nyugdíjas korig kell. Még tervezek diplomát negyven éves korom körül is.