Mit tegyünk? Van megoldás?

Így van, igazad van, mindkét véglet undorító számomra, a gyerek, aki elvárja, hogy adja el a szülő a kis lakást még kisebbért, a másik meg a szülő a több száz négyzet méteres házban, sírdogálva. (anyósom pl. 8 szobás lakásban él az egy szem kisfiával és csodálkozik, hogy minden tönkre megy, meg, hogy nem bírja befűteni, meg beázik a tető...stb...)

Azt gondolom, hogy meg kellene találni az arany középutat, amely mindenkinek jó, támogatom, ha tudom, de ha nem megy akkor sajnos nem. És ez oda-vissza működik.

Igen, a szülőtől is "undorító" magatartás, ha magához láncolja a gyereket azért, hogy fizessék neki a rezsit.

Ellenben az a ház a SZÜLŐÉ, aki egy felnőtt, döntésképes ember. Ott kell hagyni ha nem tetszik a lakhatás és majd a gyerek IS és a szülő IS boldogul, ahogy csak tud.

De a szülőt hibáztatni azért, hogy a SAJÁT házát, amiért talán évtizedekig dolgozott nem adja el AZÉRT, hogy a gyerek segge alá tegyen egy kényelmesebb lakást, mert neki "derogál" a férjecskéjével ott lakni az nem kóser. El kell menni és heti egyszer meglátogatni a papát / mamát, hogy hogy van a házában. Ennyi.

Azt sem szabad elfelejteni, hogy annyira nincs értéke ma bizonyos területeken egy családi háznak, hogy a nehezen összeszedett vagyont senki sem szereti idősen elkótyavetyélni.

Vannak, akik költöznek kisebbe időben, és vannak akik a megszokottat el nem hagynák.

70-80-90 évesen mindent másképp lát az ember. Ha egyáltalán mérlegel még.Tiszteletben kell/illik tartani.

Az egészben az a szomorú, hogy ma Mo-on nem lehet anyagilag jövőt teremteni 20-35 éves kor között.

90 éves az apósom és a saját házában szeretne élni az utolsó percig. 140 km-re innen. 100 nm-en egyedül. Megértjük, ő döntése.

Sok, nagy, tudja, de a mindene.

Nem találná a helyét máshol, az is biztos. Persze nekünk is messze van látogatni, szerencse, hogy jól van.

Mindig, mindenhol a megszokott veszi körül.

Utolsó,ez nagyon szép meg teljesen érthető amig...

1.Van miből finanszírozni.

2.Nem szorul 24 órás felügyeletre.

Viszont ha az ember önhibáján kívül nem tudja ezt a kettőt megoldani akkor baj van.Mert nem mindenki tudja mondjuk havi több 10ezerrel megtoldani papa-mama nyugdíját,hogy fenn bírják tartani az akármekkora házat lakást.

És ha lerobban nem tudom otthagyni a melómat és a családomat,hogy ápoljam 0-24-ben és nem tudok ápolót se fogadni mellé mert arra sem tellik.

Ilyenkor...?

Ha 24 órás felügyelet kell, akkor magunkhoz vesszük. Ez már akkor a mi döntésünk lesz!

A belátási képessége nagyjából tiszta, megérti.

De eltértünk tárgytól, nem a mi életünket kell taglalni.

Bocs,nem vájkálni akartam,általánosságban irtam a bejegyzésed kapcsán...

Csak tudod ha nincs gyámság alatt és kitalálja,hogy márpedig ő nem megy hozzátok akkor nemigen tudtok mit csinálni,mert akarata ellen nem lehet senkit vinni sehová.

A barátnőm nagyanyja például rendre kizárta az ápolókat a lakásból,hogy márpedig őt a fia jöjjön ápolni!Mondták magukhoz veszik.Nem,az nem jó a fia jöjjön haza,most hogy szüksége van rá!Cseppet se zavarta mamát,hogy a fia 20 éve nős, két kamasz gyerekkel(akik mellesleg az unokái)...Szóval nem kicsit tudnak az idősek önzőek lenni(persze tisztelet a kivételnek).

De az igaz eltértünk a tárgytól