Ha jogilag a tulaj köteles a közösköltséget fizetni, akkor mégis miért kell mindenhol fizetnie az albérlőnek ezt?

van egy boltod. kitalálja a kormány, hogy fizess xFt-ot havonta plusz adót. vagy kitalálja a te főbérlőd, akitől az üzletet bérled, hogy fizess többet.

Akkor lenyeled a veszteséget? nem. árat fogsz emelni, vagy az alkalmazottak fizuját csökkented, leépítesz, stb.

ugyanez az albérletnél is. a főbérlő azt kér el amit akar és amit az albérlők megfizetnek.

a közös költség a ház karbantartására kell, szemétszállításhoz (ha nem külön kell fizetni), gondok fizetésére, stb stb. Ezeket a szolgáltatásokat az albérlő veszi igénybe, jogos, hogy áthárítja rá a főbérlő.

a cikk egetverő gyökérség. nincs olyan, hogy a főbérlő kötelez. Arra kötelezheti az albérlőt, amiben megállapodtak a szerződésben. Ha a szerződésben ott van, hogy havonta ennyi meg ennyi a közös költség, akkor azt fizetni kell.

A cikk olyan dolgokat feszeget, aminek semmi értelme, csak egymásra "uszítja" az embereket. Nem is olvastam végig. Sejtem mi van benne.

Gondolj bele: Nem csak a közös költséget köteles a tulaj a törvény erejénél fogva fizetni, hanem a rezsi költségeit is, hiszen Ő szerződött le a szolgáltatókkal, valamint - ha van - az ingatlanadót is, hiszen Ő az ingatlan tulajdonosa az év első napján, és a törvény által Ő a kötelezett a befizetésre.

De ugye azt senki nem gondolja komolyan, hogy akkor a bérlő semmit nem fizet, csak bérleti (használati) díjat, és ingyen fürdik, ingyen néz TV-t stb. a bérbeadó kárára?

Szokás megfizetni magunk után a fogyasztásunkat, és ez így jogos.

Ha a bérlő és bérbadó abban állapodik meg, hogy 5 évente a bérlő az ingatlanon tisztasági festést végez, akkor az van.

Kár időt fecsérelni ilyen felesleges eszmefuttatásra...

# 2

Már miért lenne monopol helyzetben? Valami törvény előírja, hogy te csak és kizárólag ott lakhatsz? Mondd fel a bérletet és költözz el máshova, ha nem tetszik, semmi sem tiltja...

A közös költségből a felújítási alap a tulajdonost terheli, mert az épület karbantartásáról neki kell gondoskodnia.

Természetesen a tulajdonos a bérbeadás gazdaságosságát úgy fogja megítélni, hogy a lakbér biztosít-e számára a költségeken felül hasznot, így a felújítási alappal egy megfelelő mértékű lakbérnek kell állnia. Másképpen mondva azt ő úgyis beleszámolja a lakbérbe.

Ebből kiindulva azt gondolhatnánk, hogy mindegy, hogy a felújítási alapot tételesen ki fizeti meg, hiszen az végeredményben a bérlőt fogja terhelni. Csakhogy ez nem a teljes igazság. Ugyanis, mi történik akkor, ha fennálló bérleti szerződés mellett a társasház úgy dönt, hogy módosítja a felújítási alap összegét, például jelentősen megemeli? Nos, ha a bérlő magára vállalta a felújítási alap fizetését, akkor ő nehéz helyzetbe kerül, hiszen extra terhet kell vállalnia más tulajdonának karbantartásáért. A felújítási alapot azért kell a tulajdonosnak fizetnie, mert az a tulajdonlással kapcsolatos költséget és kockázatot testesít meg, amit a bérlő nem vállalhat át.

Én bérlőként azt tenném, hogy a bérleti szerződés megkötésekor megnézném, mennyi az aktuális felújítási alap, amit rám akar terhelni a bérbeadó, annak összegével megnövelném a lakbért, és kikötném, hogy felújítási alapot külön nem fizetek. A tulajdonos így a pénzénél van, a bérlőtől független társasházi döntések viszont nem hatnak hátrányosan a bérlőre.

Fennálló bérleti szerződés esetén a tulajdonos bizonyos értelemben monopolhelyzetben van, hiszen a bérlő nem tud bármikor elköltözni. Egy pék nincs monopolhelyzetben, ha a közelben másik pék is van, ezért ha nem tetszik a zsemle vagy annak ára, akkor a vásárló kevés fáradsággal átsétálhat a másik pékhez. Egy költözés viszont rendkívül pénz- és időigényes ehhez képest. Ugyanígy monopolhelyzetben van a bérlő is, amennyiben a tulajdonos csak egyetlen lakást ad ki, hiszen a tulajdonos nem válthatja le a bérlőjét egyik napról a másikra, ha éppen nem tetszik neki.

Emiatt a kvázi monopolhelyzet miatt fontos, hogy a szerződéskötéskor megállapított feltételek megbízhatóan betartásra kerüljenek, és azokat egyik üzletfél sem változtathatja meg egyoldalúan, kénye-kedve szerint, arra hivatkozva, hogy ha nem tetszik, el lehet költözni. Ez nem olyan egyszerű, mint egy másik pékségbe besétálni.