Hogyan "kérjem el"a szüleimtől azt a pénz, amit eredetileg is nekem tettek félre?

Értem a Te álláspontodat is persze szülőként. Csak valahogy én (vagyis mondhatom nyugodtan, hogy mi) nem emelem akkora piedesztára ezt a házasság kérdést, nekem nem ez jelenti az elköteleződést.

Legjobb barátok vagyunk, amióta csak találkoztunk. Ennek már majd 4 éve.

Nem vagyok az a túl romantikus típus, de ha én önmagamban nem lennék egy teljes és önálló személyiség, akkor őt hívnám a másik felemnek. Görcsbe rándul a gyomrom és szinte elszorul a torkom is, ha arra gondolok, hogy úgy kell leélnem az életem, hogy ő ennek nem része.

Ha pedig egyszer megcsalnám, nem tudnék úgy élni, hogy nem mondom el neki. Ez mindkettőknél "elvárás" egy ilyen helyzetben. Már rég megbeszéltük és időnként elő is jön a téma persze, hogy ez nálunk egy életben egy egyszeri alkalom belefér. Sokkal nagyobb kincs annál mindkettőnknek a másik személy léte annál, hogy egy ilyenen ne lehetne így-vagy úgy túllépni. Én úgy gondolom, nem engedhetem meg magamnak azt a luxust, hogy őt a saját önzőségemből elveszítsem. Én nagyjából így gondolkodom erről, aztán majd az élet igazolja, hogy helyesen-e vagy sem.