Őszintén, akik azt mondják, hogy "a házunk árát is magunk spóroltuk össze", azok hogyan csinálják?

"Akkor a következőt kell csinálni: keressen egy istállót, vegyen három kis bocit. Ez abszolút reális idáig. Egy istállót pár nap alatt meg lehet építeni. Felneveli a három bikát, amiért pont egymillió forint jár. Kilakkozhatja a körmét, vehet szép blúzt, lehet úrilány, ha megetette az állatokat! Aztán senki sem fogja tudni, hogy az istállóból jött. Talán még kell hozzá egy talicska, és egy kasza, és valamelyik öregtől tanulja meg, hogy kell azt kikalapálni, kifenni. Keressen egy kis zöld füvet, azt bárhol lehet találni. Ebből egy év alatt már milliomos lehet. Amelyik fiatal elkezdi, amit most mondtam, nem fog csalódni! Ha leadta a három bikát, utána vegyen hatot, ekkor már két millió forintja lesz. Ha még többet akar, akkor vegyen még többet. Csak el kell látni őket, de ez egy nagyon kedves állat, élmény velük dolgozni, és óriási hasznot hoz. Ennél egyszerűbb dolog alig van."

[link]

1: Átlagot vagy többet keres.

2: Keresete csak bizonyos részét költi el (40-90%), a többit félreteszi.

3: A félretett összeget befekteti (= még több pénze lesz).

4: Amikor elég pénze van megveszi az óhajtott ingatlant.

Az átlagfizetés Magyarországon bruttó 217ezer Ft (nettó ~132ezer átlagosan). Megélni a feléből is meg lehet (főleg, ha egy ideig szüleivel és az ember), azért az alaphangon évi 800 ezer. Két keresővel évi 1.6millió (befektetés nélkül).

Saját ház: 6-8 év spórolás (ismétlem, befektetés nélkül: azzal még gyorsabban megy).

Persze ehhez szülőknél (vagy bárhol máshol ingyen) kell lakni, 6 évig nem összeköltözni, legalább átlagbért keresni és következetesen félretenni.

Ha valaki jobb anyagi háttérrel indul, örököl, többet keres, többet tesz félre vagy befekteti a pénzét (jól), akkor még gyorsabb a folyamat.

Nem azt mondom, hogy mindenki számára lehetséges ez a mód (tudom, hogy van aki kevesebbet keres, akinek el kell tartani másokat, aki nem élhet szüleivel - meg persze van aki következetlen vagy szenvedélyek rabja), de szerintem ez egy viszonylag könnyen járható út.

Az első és legfontosabb szerintem, hogy időben el kell kezdeni félretenni rá. Mondjuk úgy az első hónaptól, amikor az embernek jövedelme van.

A következő, ami szintén fontos, hogy ne akarjon az ember elsőre olyan lakást venni, ami élete végéig kiszolgálja. Ezzel ugyanis sok milliót kidob az ablakon (több hitelt kell felvennie, annak több a kamata, magasabb a rezsi, stb.)

Elsőre bőven elég egy másfél szobás kis garzon. Ilyet már 5-6 millióért lehet kapni Budapesten. Vidéken gondolom, olcsóbb.

Fejenként 2-3 milla néhány év alatt félretehető. Az az ideális, ha nem csak akkor kezdenek el gyűjteni, amikor már összeköltöznének, hanem már előre, attól a pillanattól kezdve, amikor megkapták az első fizetésüket. Akkor is, ha akkor még nincs az embernek meg a párja. Mert majd később megtalálja, és akkor jól fog jönni a pénz.

Egy kis garzonban elfér a pár jónéhány évig. Ha előrelátók, akkor a gyűjtögetést nem hagyják abba. Amint megvan a lakás, megint félretesznek minden hónapban. Nem sokat, csak amennyit kényelmesen bírnak. 30-40 ezer két keresetből bőven kifizethető, akár még több is.

Így mire kinövik a lakást, addigra megint lesz pár milla félretett pénzük, plusz a lakás ára. Ebből - és esetleg minimális hitelből - már meg tudnak venni egy nagyobb házat, ahol elférnek több gyerekkel is kényelmesen.

Sajnos ma nem ez a jellemző nálunk, hanem inkább az, hogy akkor kezdenek el a párok kapkodni, amikor már nagyon kéne az a lakás. És még az önerő összeszedése is komoly gondot okoz nekik. Amivel nem is ez a fő baj, hanem az, hogy a felvett hitelnek kamata van, amit a hitelfelvevő fizet meg. Az átlagos magyar lakáshitelek esetében a végső kamat körülbelül ugyanannyi, mint a felvett összeg. Tehát az emer a hitel dupláját fizeti vissza. Ezért is különösen érdemes takarékoskodni épp annak, akinek nincs sok pénze. Mert minden egyes félretett forinttal egy másik forintot megspórolt.

Mi is azok közé tartozunk, akik hitel nélkül maguk spórolták össze a házuk értékét. Nálunk így történt:

Én 14 éves korom óta dolgozom. Nem keresem agyon magam, 25 év munkaviszony után 89.000 Ft a nettóm. Soha nem voltam munkanélküli, mindig volt munkahelyem. Remélem, ez így is marad. Még a szocializmusban, a cégem támogatásával vettem egy egyszobás kis lakást, 4 év alatt visszafizettem a cégemnek a hitelt, kamatmentesen. Utána minden év karácsonyára megleptem magam valamilyen drágább berendezési tárggyal. Ágy, mosógép, hűtőgép, stb. 10 év alatt berendeztem a lakást. Szüleimnél étkeztem, persze adtam nekik érte pénzt, de még sem költöttem annyit, mintha magamra főztem volna. A többit félre tettem, be a bankba akkor, amikor még 20 % kamatokat fizettek, és nem létezett kamatadó. Egy részét elutazgattam, az volt a hobbim. Aztán lett a tőkéből és kamatából annyi, hogy készpénzre tudtam volna venni egy másik hasonló kis lakást. De nem tettem.

Megismerkedtem a mostani párommal. Egyidősek vagyunk, neki csak egy kocsija volt, a többi pénze (hasonlóan spórolos, előrelátó emberke) szintén kamatozott a bankban évtizedeken át. Hasonló a nettó bére. Közös életet kezdtünk. Döntöttünk, házat építünk magunknak. Kb. 9 millió forintunk volt együtt, azzal indultunk, hitel nélkül. Mivel az apukáink kőművesek, a párom meg szakmunkás, ezért szinte mindent mi csináltunk rajta, a tetőt kivéve. Én belül csiszoltam, festettem, tapétáztam, mázoltam. Ők a nehéz fizikai munka részét vállalták. Falaztak, vakoltak, gletteltek, járólapoztak, csempéztek...

4 év után beköltöztünk. Van egy 20 éves autónk, egy saját, hitel nélküli, félig berendezett házunk, mindkettőnknek munkahelye, "biztos" havi jövedelme. Már csak a létfenntartásra kell költenünk.

Aki házat építtet, az 9 millióból nem fogja tudni kihozni, mivel mindenért fizetnie kell. Nekünk ez az anyag ára volt, meg a kötelező "üzembehelyezési díjak", illetékek stb.

Még van egy kicsi spórolt pénzünk, azt szűkebb időkre tartogatjuk, hátha szükség lesz rá. A havi fizetésből pedig ki-kispórolgatunk annyit, hogy egy "mozira" is jusson.

Ilyet valószínűleg idősebb emberektől hallasz, akiknek ez a bravúr a "szörnyű és borzasztó" szocializmus alatt sikerült.

Egy bányász pl. 2-3 évi jutalmából simán megvett egy kis balatoni nyaralót, vagy egy telket a szőlőhegyen kis házzal. Tudom, mert volt rokonom, aki dolgozott bányászként.

Fent valaki belinkelte a 20 gyerekes bácsi sikersztoriját - nem vagyok benne biztos, hogy ez ma is ilyen egyszerűen megy. Biztos, hogy átveszi valaki azt a bikát? Nem fog betörni valaki egy éjszaka az istállódba, hogy ellopja az állataidat? Nem fognak megbüntetni, ha csak úgy kimész valakinek a rétjére kaszálni? Az út menti árokparton kaszált fűtől nem kap az a boci ólommérgezést? Rengeteg kérdés, ami régen fel sem merült.

Amúgy ha hitelt fizetsz, akkor is te spórolod össze, nem?

"Amúgy ha hitelt fizetsz, akkor is te spórolod össze, nem?"

Viszont egyáltalán nem mindegy hogy pl. egy 10 milliós házért 10 milliót fizetek e végül vagy 15-öt, esetleg 20-at. Meg aztán ha ki tudod csengetni a 15-20 milliós hitelt X év alatt akkor simán megtehetnéd hogy hitel helyett az alatt az X év alatt mondjuk még maradsz a szüleidnél, közben teszel félre ezerrel (ha a törlesztés menne akkor ez is menne hidd el). Tudom hogy így hosszú évek eltelnek mire lesz egy saját házad de valamit valamiért. Nem érdemes türelmetlennek lenni. Csak nézd meg azokat akik feje felől már árverezik a hitelre vett házat.

Én azt mondom hogy a hitelfelvétel a legkevésbé kifizetődő pénzügyi döntés amit ember hozhat. Csak egy újabb havonta fizetendő tétel. Tudom miről beszélek mert szüleim is éveken át azzal voltak elfoglalva hogy valahogy végre kifizessék az összes hitelüket (máig nem sikerült). Pedig mi mindent kezdhettek volna azzal a pénzzel ha nem lett volna hitelük.