Te mit tanultál a válságból? Ezután jobban takarékoskodsz?

Nálunk idehaza már 20 éve tart a válság...

Mindig csak elvesznek... ez a szja csökkentés is csak egy átverés (közben az alapvető élelmiszerek ára és annak adótartalma is egyben nő pl: liszt, cukor, olaj)

Amúgy nem tudom észrevettétek-e hogy amin szorítanak, azokat úgy mondják be a híradóba, hogy "lehetséges" opció...aztán köv héten már úgy is van. Amit adnának azt úgy mondják be hogy fognak adni, de meg kell szavaztatni...közben meg kiderül hogy mégsem...

1. Ez nem a családi kapcsolatok kategória.

2. Sosem szórtam két kézzel a pénzt régebben sem. Mondjuk a nézeteimben annyit megfoganatosítottam, hogy ahogy eddig sem nagyon voltam hitelfelvevés-párti, eztán mégannyira sem leszek. Illetve egyre jobban tele van a tököm azzal, hogy a mi országunkban drágább minden, mint nyugaton és sokan a töredékét keresik annak, amit nyugaton. Kicsit filozófikusabb lett a gondolkodásom.

Semmit nem tanultam a válságból.Pont annyi eszem van mint előtte , vagy még inkább kevesebb:)

De azt látom , h sokan kitűnő hivatkozási alapként kezelik és így próbálnak elfogadtatni másokkal nemszeretem dogokat.

Egyébként várható volt , h valami baj lesz.Mert ahogy láttam, mindenki ész nélkül vette fel a kölcsönöket és nem mindig csak a legfontosabbakra.És szinte tukmálták a bankok.Tudok olyanról aki havi 200ezret kellene törlesszen minimálbérből.Tudok olyanról aki mire befejezte a tanulmányait ,komoly adóssággal indult neki a nagybetűs életnek.Ismerek gyári munkást aki BMW-vel vágyott flangálni , bár benzinre se telt neki a havi részletek miatt.Tudok olyanról aki karácsonyra nagyon nagy plazma tv -t vett hitelből.A tv nem lesz sehol amikor még fizetni fogja.Engem ezek szinte már lenéztek mert nem másztam bele ilyenekbe . De azt hiszem most is ,h jól tettem.

Azt már régen megtanultam, hogy hitelből semmit sem szabad venni (talán a lakás lehetett volna kivétel, de azt is sikerült megúszni hitel nélkül) Az utóbbi 2-3 évben mások példáját látva megerősödött bennem a gondolat, hogy iszonyatos nagy ívben kell kerülni mindenféle hitelt, részletfizetést.

Szerencsére nem tartozok a legszegényebbek közé, de azért meg kell néznem, hogy mire adok ki pénzt. Cipőt és ruhát csak olyat veszek, amit már ismerek, és tudom, hogy tartós. Ez nem mindig a legolcsóbb, de pl a cipőmet 2 éve vettem, és még mindig jól néz ki. Ennyi idő alatt olcsóbb cipőből lehet, hogy már a 4. - 5. párat szaggatnám. Fiatalabb koromban főleg china-town-ból öltözködtem, mert sosem volt egyben annyi pénzem, hogy minőségi holmit vegyek... hosszabb távon nagyjából annyit költöttem, mint most. A divat nem érdekel, csak a tartósság, és hogy nagyjábl megfeleljen az izlésemnek. Ha követném a divatot, és próbálnék stílusos lenni, akkor másfélszer kétszer ennyi pénzre lenne szükségem. Talán, ha majd kicsit jobban állok anyagilag, mint most.

Én a válság alatt kezdtem a nagybetűs életet, szóval nem nagyon van tapasztalatom korábbról.

Pontosabban annyiban igen, hogy minden pénzügyemet, és a pénzügyi terveimet is extra racionálisan kezelem. Éppen most látogatott meg anyukám, mondta is, hogy számára furcsa, mert ők amikor fiatal házasok voltak, egyáltalán nem terveztek és számolgattak ennyire.

Azt tartom a legfontosabbnak, hogy pontosan felmérjük, hogy mik a reális szükségleteink és ne adjunk ki pénzt feleslegesen olyanért, amit nem engedhetünk meg kényelmesen, és nem létszükséglet.

Ilyen például a saját lakás, bár úgy tűnik, hogy most csak belerángatnak egy hitelbe (örökség, ha elúszik, nagyobbat buknánk rajta, mint így). Vagy a ruhák, vagy bútorok.

Bár tény, hogy így néha el kell viselnem olyanokat, mint például amikor a barátnőm közölte, hogy ő nem bírna így élni, mert nem szépek a bútoraink.

Na ja, nem szépek, de legalább nem szálltunk el a megvételüktől anyagilag...

"Tudok olyanról aki mire befejezte a tanulmányait ,komoly adóssággal indult neki a nagybetűs életnek"

Én ilyen vagyok. De ez csak diákhitel, igaz, ez is jelentős. Másfajtát nem is vennék fel soha, eddig se vettem fel.

De mindegy is, hogy van. Most hogy már van munkám, és félre is tudok tenni belőle, így már látom, hogy előreláthatólag mennyi idő alatt keveredek ki belőle úgy, hogy visszafizetem nekik egy összegben az egészet, aztán viszontlátásra.

Viszont ha annak idején nem veszem fel, akkor esélyem se lett volna rá, hogy olyan munkát szerezzek, ami a minimálbérnél azért egy kicsit jobb, és ne is a szart kelljen érte kaparnom 12 órában.

Ez ilyen, az se mindegy, hogy mit dolgozol egy életen át (illetve van-e esélyed jobbat szerezni), nemcsak a pénz. Nekem kellett az a papír, hát ez volt az ára.

Na jó, de azért azt lássuk már meg, hogy a tanulmányokba / továbbképzésbe ily módon befektetni érdemes, mert az kifizetődő, kitermeli önmagát.

Én emlékszem arra amikor a pénzügyi alapokat vettük fősulin (ez kb 10 éve volt)...akkor a tanárunk azt mondta, hogy hül:yék az emberek akik csak azért vesznek fel hitelt hogy vehessenek TV-t... a tv önmagában nem termelik ki a törlesztőt. De ha valaki a pl: jogsi megszerzésére vesz fel hitelt az kitermelheti, hiszen akkor esélye van olyan munkát találni ami jobban fizet és ezáltal kitermeli önmagát...ugyan ez a helyzet a vállalkozásoknál is... (nem folytatnám)...

Szóval így visszatekintve csak mosolygok azokon, akik még a kaját is hitelre veszik meg... (számlakerethitel)