Melyik üzleti modell a jobb? A mindent is bérlek és nincs igazából semmim, vagy inkább meg veszem és van saját ?

A kérdés az, hogy pl tudnál-e nagyobb hasznot hozó dologba fektetni, ami veri a lakbéred költségét és az ingatlan árának növekedését, minusz amortizáció, stb. A legtöbb magyar nem lenne képes erre, ergó nekik az a legjobb ha legalább ingatlanvagyont építenek.

Ha ügyesen fektetsz be, akkor lehet jobban jársz 50M forinttal egy TBSZ számlán, mint egy illikvid kislakásban.

Plusz kényelmi preferenciák (saját lakást szájízedre alakithatsz, viszont ha valami elromlik nincsen főbérlő daddy aki megoldja, stb)

Termeszetesen jobb egy hitelt fizetni mint alberletet. Nyugaton azert van igy mert sokkal de sokkal nehezebb lakast/hazat venni.

A kerdes inkabb ott van hogy mivan akkor ha jobb hozammal tudod befektetni azt a penzt ami az onreszhez kene...

Pld ha evente 100 szazalek hozamot ersz el, akkor sok ertelme nincs h ingatlanba alljon a penz

Mindig az a jobb üzleti modell, amelyiket a saját körülményeidből adódó számítások megfelelően alátámasztják. Mindkét nézőpontnak vannak előnyei és hátrányai, a mérlegelés pedig egyedi kell, hogy legyen.

A kiinduló kérdés az, hogy van-e egyáltalán annyi pénzed, amiből meg tudnád venni azt a dolgot. Ha nincs rá pénzed, akkor a bérlésen kívül aközül választhatsz, hogy hitelből vásárolod meg és többet fizetsz érte a hitel kamataival, vagy inkább lemondasz a használatáról, amíg össze tudod spórolni a pénzt rá és addig nélkülözöd.

Itt bejön az a kérdés, hogy csak KP-t spórolsz, vagy folyamatosan befekteted a megtakarított pénzed, így az addig is kamatozik, amíg a maradék is összejön, ezzel hozzájárulva, hogy gyorsabban meglegyen a pénz, amire szükséged van.

Aztán ha már megismerkedtél a befektetési lehetőségekkel, akkor jön a következő számítás, hogy vajon kamatozik-e a pénzed annyival többet, hogy még a bérlet/hitel többletköltségei mellett is jobban megérheti kamatoztatnod inkább a pénzed.

Na meg hogy amit veszel, az hozzájárul-e hogy több bevételed legyen, vagy csak kiadásod van vele, bevételed nincs. Ez nem leszólás vagy kritika, csupán tény megállapítás. Valahol lakni kell, szüksége van az embereknek használati tárgyakra akkor is, ha bevételt nem termelnek. De ettől függetlenül az egy fontos tényező, különösen a megtérülés számításban, hogy termel-e bevételt, vagy csak költség van valamivel.

Pénzügyi számításoknál az egyik legfontosabb alapelv, hogy ha veszel valamit, akkor az nem csak annyi pénzedbe kerül, amit kiadsz azért a dologért, hanem azt a pénzt is elveszíted a vásárlás miatt, amit a pénzed kamatozna, ha befektetnéd.

Ez a bérlés vagy vásárlás témánál is kiemelt szempont lehet, mert ha vásárláskor kiadod a pénzed valamire, azt nem tudod befektetni, mert lekötötted a megvett dologba.

Ha bérled, akkor csak a bérleti díjat kell kiadnod érte havonta, a megmaradó pénz mennyiséget be tudod fektetni és addig is kamatozhat, a vételár egy részét, vagy extrémebb esetben és kellően hosszú távon akár az egészet is kitermelve.

Az sem utolsó szempont, hogy ha megvásárolsz valamit, akkor azzal járnak olyan rejtett költségek is, amikkel nem mindenki számol. Karbantartani, javíttatni, felújítani, másikat venni is neked kell, ami a termék árán felül további költségeket jelent, amire vagy már a vásárláskor elkülönítesz egy keretet, hogy ne érjenek meglepetések, vagy majd akkor fogod máshonnan elvonni, amikor beüt a probléma. Ha nem készülsz fel rá, hogy ezekre is költeni kellhet, akkor meg ott állsz meglepve, vagy akár fizetés képtelenül. Ha bérelsz valamit, akkor jó eséllyel a karbantartás, javíttatás, csere költségei is benne lehetnek a bérleti díjban, így ezekkel neked külön nem kell számolnod, bajlódnod.

Az sem mindegy, hogy amit veszel, annak növekedhet-e az értéke, vagy csak amortizálódni és veszíteni fog az értékéből.

A használati tárgyak a legtöbb esetben csak veszíteni szoktak az értékükből. Amikor újonnan megveszed, akkor kerül valamennyibe és amint kiléptél a boltból vele, már minimum az adóval kevesebbet ér, mert aki használtan megveszi tőled, az nem tudja az adót visszaigényelni, míg ha boltban veszi, akkor visszaigényelhető lehet. A használattal, állag romlással, öregedéssel, elavulással, egyre kevesebbet ér használtan.

Főleg műtárgyak, régiségek esetén előfordulhat, hogy egy idő után nemhogy kevesebbet, hanem többet fog érni. De a használati tárgyak zömére kevésbé jellemző az értékállóság és az érték növekedésének lehetősége pláne.

Egy lakásnak, háznak, teleknek, szántóföldnek önmagában is növekedhet az értéke az idő múlásával, így befektetésként is értelmezhető. Ha nem a saját magad használod, akkor kiadhatod valaki másnak és ebből (viszonylag passzív) jövedelme lehet a tulajdonodnak. Itt azt lehet érdemes mérlegelni, hogy ezeket figyelembe véve jobb vagy rosszabb a hozama, mint egy pénzügyi befektetésnek. (Meg, hogy a számításban mindennel kellő alapossággal számolsz-e, vagy túl optimista vagy és nem kalkulálsz üresjáratokkal, amikor nincs bérlőd, így bevételed sem, számolsz-e a rejtett költségekkel, egyéb várható, de bizonytalan bekövetkezésű eseményekkel, mint pl. hogy a bérlőd nem fizet, de kitenni sem tudod csak hosszas huza-vona után, közben esetleg lelakja a lakást, megrongálja az ingatlant és komolyabb költséged lesz a felújításával, ami többlet időkieséssel is járhat, stb.)

Ha valamit csak nagy ritkán használsz, vagy nem tudod, hogy tényleg kihasználnád-e, akkor jobb megoldás lehet bérelni, vagy szolgáltatásért fizetni (pl. saját nyomtató, lamináló gép helyett fénymásoló szalonban fizetni érte, nagy teljesítményű takarítógép helyett takarítót hívni, akinek van ilyen, saját autó helyett taxi, saját teherautó helyett költöztető cég) és csak akkor megvásárolni, ha már kiderült, hogy szükséged van rá és fogod annyit használni, hogy megérje beruháznod.

Cégek, vállalkozások általában azért választják inkább a bérlést, lízingelést a vásárlás helyett, mert egyrészt le tudják írni költségként, ami csökkenti az adóalapjukat. Illetve így nem kötnek le egy rakás pénzt egy-egy dologba. Tudják helyette a tőkéjüket forgatni a vállalkozás fő tevékenységének szolgálatában és növelni a bevételüket, így több hasznot tudnak kihozni ugyanannyi pénzből.

Ahelyett, hogy százmilliókat elköltenének ingatlan, autók, telefonok, számítógépek, egyéb eszközök megvásárlására, elég ezekért százezreket, talán milliókat kifizetniük havonta. A százmilliók pedig rendelkezésükre állnak a saját bevétel termelő tevékenységük működtetésére. Tudnak belőle alapanyagokat, termékeket beszerezni, rezsi és bér költségeket kifizetni, amikre akkor is kellene költeniük, ha megvennének mindent, amit használnak, csak így a bérlés révén nem kell hozzá kétszer akkora induló tőkével rendelkezniük, elég csak a mindig esedékes havi bérleti díjjal rendelkezniük. Ami a tőkéjükből megmarad a bérleti díjak és egyéb költségek kifizetése után, azt mérlegelhetik, hogy a jövedelmezőségük fokozásába érdemesebb befektetniük, vagy pénzügyi befektetésekben tudják jobban kamatoztatni addig, amíg másra felhasználják.