Mennyi félretett pénz reális 20-25 éves korban?

Nen gondoltam volna. Most 33 vagyok, 20 évesen egy alberleti szobában nyomorogtam minimálbérből, mellette diákhitelből csináltam az egyetemet levelezőn, akkor ismertem meg a későbbi férjem, kétségbe voltunk esve, honnan lesz bármink is. Szülők nem segítettek, annyit sem, hogy összeköltózhessünk hozzájuk spórolni (az enyémekkel mondjuk a kapcsolatot sem tartom mára, akkor is minimális volt).

Most van egy szép családi házunk kevés hitellel, két gyerek, egy kocsi. El se tudtam képzelni, megjegyzem, Magyarorszáhon nem is lett volna semmink, kimentünk külföldre diploma után csicska melókat csinálni, két munkahelyen dolgoztunk és spóroltunk és még azelőtt vettünk házt, hogy teljesen elszálltak volna az árak. De tényleg mindenen spóroltunk, nagyon kevesrt engedzünk meg msgunknak a kötelezőn felül.

Ha most lennék 20-25 éves, nem is tudom, mit csinálnék.

Nincs ilyen, hogy reális. Van, aki minimálbért kap diplomásan is, valaki pl orvosnak tanul és 25 évesen épp kezdő rezidens lesz, van, aki pedig érettségi után beül sztárügyvéd apuci irodájába milliós fizuért.

Van, akinek gyűjtenek a szülei gyerekkorában, van, aki lakást kap, vagy otthon lakik és félreteheti a fizuja nagy részét, van aki pedig menekül albérletbe 18 évesen és örül, hogy marad hónap végén üres kiflire…

A magam részéről: 21 évesen diplomáztam, de egyetem mellett is dolgoztam. Ez tök jó alap lehetne, de mivel 18 évesen költöztem el anyámtól és nem akartam a(z azóta már) férjem nyakán élősködni évekig, semmit nem tudtam félretenni a pedagógus fizumból. Ő jobban keresett mindig is, de nem kimagaslóan. 27 éves voltam, mikor a házunkat vettük, az önerőre elég volt a megtakarításunk babaváró és egyéb dolgok nélkül is, de még 20 évig fizetjük a hitelt, mire ténylegesen a miénk lesz a házunk.