A falusi csokosok (nem Pest környékiek) miből élnek? Miből nevelnek 3 gyereket?

Nos hát aki falun lakik, az nem fog feltétlenül falun dolgozni. Mennek a közeli nagyvárosba kocsival, vagy buszoztatja őket a foglalkoztató. Nyamvadt betanított gyári melókkal is elég sokat lehet keresni több műszakban. Ha már kell hozzá minimális szakmai tudás is, akkor a nagyobb városok felkapottabb gyáraiban 600-700-800 ezres fizetéseket kapnak több műszakban. Manapság egy építkezésen lapáttámasztó "szakember" sem megy el dolgozni napi 20-30 alatt.

Másik irányból megközelítve azért sokan a gyermeknevelés minimális költségeit is nagyon durván felülbecsülik. Hidd el, 20 meg 30 éve sem csak orvos meg mérnök házaspárok vállaltak 2-3-4 gyereket. Én a harmincas éveim elején vagyok, hárman voltunk testvérek, gyakorlatilag csak az apám dolgozott, ő is egy érettségi nélküli szakmunkás volt és mégis felnőttünk. A Balatonra mentünk nyaralni, nem volt gyerekként drága telefonom meg jó számítógépem, régi autónk volt, de sosem jártam szakadt ruhákban és nem zsíroskenyéren éltünk hó végén.

Ismerek mérnököt, aki (NEM VICC!), napi 100+ km.-et autózik a melóba!

Igaz, céges kocsi, 300LE. + korlátlan benzin + pályamatrica + havi 2M+ fizu + ott a szeretője. Ezekért megéri.

"És ezek csak aza alapok, de nyilván a gyereknevelés nem csak ennyi...külön iskolai foglalkozások, nyaralások, programok...nem zárhatod be a 4 fal közé, főleg, hogy minden osztálytársa megy."

Ebben a felsorolásban sok olyan van, ami bizony nem kötelező eleme a gyermeknevelésnek. Persze ha van pénz, akkor lehet iskolai foglalkozást, magántanárt, nyaralást, programokat fizetni, de ha nem, akkor ezeknek jöhet az ingyenes vagy olcsósított verziója. És mielőtt meglepődnél: ja, a gyerekek döntő többsége így nőtt fel régen is és most is. Én és mindkét testvérem is elvégeztünk két-két egyetemet úgy, hogy nem volt se különtanár, se fizetős iskolai programok meg külföldi nyaralások és nem voltunk négy fal közé zárva. Mindenféle túlzás nélkül állítom, hogy a későbbi tanulmányi eredményeinknek mindennél jobban megágyazott az, hogy amíg kicsik voltunk, addig anyánk nem sajnálta rá az időt és tanult velünk. Gyakorlatilag megtanított tanulni.

"Másrészt, én ezt egy anyukás csoportban olvastam, hogy pl kamasz gyereket eltartani az már szinte olyan, mintha egy felnőttre költenél, mert szinte ugyanolyan dolgok kellenek neki. "

Az a baj ezekkel a csoportokkal, hogy rohadtul nem a magyar társadalom reprezentatív mintái. Még egyszer mondom, csak a 30-as éveim elején vagyok (a legfiatalabb tesóm meg a 20-as évei közepén), de nem kerültünk sose annyiba kamaszként, mint egy felnőtt, jelentsen ez bármit is. Igen, nekünk is kellett kaja meg ruha, meg néha egy kis költőpénz, de szerintem azért egy értelmesen nevelt kamasz átlátja a család anyagi helyzetét és nem kezdi el 17 évesen püfölni ököllel a földet, hogy márpedig ő most a jogsi mellé kér egy ötös BMW-t, csak azért mert az orvos házaspár gyereke is kapott egyet.

Sosem tudhatod, kinek mije van. Én csokos környéken lakom, nem messzi falunk, de nem is a városban, és elárulom, itt rajtunk kívül szinte mindenkinek van kiadva lakása a városban. A nagymamáét megkapták, onnan költöztek tovább családiba és a lakást megtartották meg nwm tudom még honnan, de sokaknak van. Plusz családi segítség, sokaknak vannak kicsit tehetősebb szülei, szakmunkások akár, tehát ne milliomosra gondolj, de olyan, aki jól keres és nem kell már kit eltartani, itt a többség kapott pênzt az ingatlanba, és most is támogatják őket a szülők kajával, bútorokkal, pénzzel.

Először nekem is érthetetlen volt ez, mert mi nem kaptunk/kapunk semmit, de az évek alatt sokat megtud az ember a környezetében élőkről.