Akik alberletben elnek egyedul, csaladdal es nem tudnak felretenni nem szomorit el a sorsotok?

Nem azért vagyunk albérletbe , mert ne lenne saját ingatlanunk.

Nem aggaszt, hogy kevesebbet teszek félre, mintha csak a sajátban laknánk, de nekem megéri, hogy fizetek havi 250-et albérletre, amihez van 2 saját kiadott ingatlanunk havi 150-ért. Ellenben itt jelenleg 270%-al jobban keresek, több a munkalehetőségem és az életminőség is magasabb Bp-en mint egy borsodi, vagy alföldi kisfaluban, faluból dolgozva. Igaz az élet is drágább ezzel együtt, ami miatt viszont félretenni, már csak fele, harmad annyit tudok, mint vidéken.

Miért gondolod, hogy nem tudunk félretenni?

Én albérletben élek Budapest belvárosában egyedül, és 800k felett takarítok meg havonta.

IT, 27F

De. Konkrétan depresszióval küzdök miatta úgy érzem. Párommal a 30-hoz közelítünk, de a lakhatás kifizetése után éppenhogycsak a havi bevásárlásokra van pénzünk, hogy aztán főzzünk, és így talán kijövünk a hónap végére de ezen túl semmi. Nem tartunk fent autót, mert nincs rá pénz, nem nyaralunk, nem veszünk ruhákat, nem megyünk színházba/koncertre, nincs pénz egy drágább hobbira, nincs semmire. Kilépni sem tudunk a helyzetből, mert annyira drágák a lakásárak és annyira kevés a fizetésünk, hogy nincs elég bevételünk, hogy annyi hitelt vegyünk fel, amennyiből tudunk venni egy lakást. Albérletben ragadtunk.

Én szívem szerint már haladnék tovább az életben: esküvő, gyerek... De semmi lehetőségünk nincs rá, hogy ilyeneket egyáltalán fontolóra vegyünk... elképesztően padlóra tud tenni ezzel szembesülni minden egyes nap. És nincs kilátás, nincs semmi, amit várhatnánk, hogy majd később ettől vagy attól jobb lesz...

Ja, és megjegyzem, mindketten diplomás emberek vagyunk, tehát mindketten sokat dolgoztunk azért, hogy egyszer egy jó állásunk legyen, de ebben a nyomorék országban hiába...