Új munkahely miatti feszültséget hogy lehet csökkenteni?

Normális, hogy ideges vagy.

Nézd, az emberek, mindenhol emberek, a munkahely pedig mindenhol ugyan olyan. Változtatni pedig nem fogsz tudni más ember hozzáállásán.

A saját hozzáállásodon viszont nagyon sokat változtathatsz.

előszőr is fogadd el, hogy "hülye" vagy, amikor bemész egy új munkahelyre. Nincs ezzel semmi gond, mert mindenki "hülyeként" kezdi egy új munkahelyen. nem ismer senkit, a munkát is legfeljebb elméletben ismeri, de gyakorlatban más lehet, mint ami a megszokott volt.

Nagy segítség a türelem.

őszintén mondom, volt már pár munkahelyem, voltam rengeteg új közösségben és mindenhol ugyanazt tapasztaltam. Minden első munkanap előtt ugyanazt éltem át. Ami pedig segített, az a hit.

Amíg ateista látásmóddal indultam be a munkahelyre, halálra idegeskedtem magam az első munkanap előtt. De amikor elfogadtam, hogy van egy Isten, egy láthatatlan, gondoskodó, jótékony erő, aki mindig velem van, akkor már nem féltem.

35 éves vagyok. Látom a különbséget. Én Istennel járok, kelek még ha a két szemem nem is látja és a két fülem nem is hallja. Természetes, hogy az ember izgul. Nincs is ezzel probléma.

Én azt tudnám leginkább javasolni, hogy fogadd el a kollégákat olyannak, amilyenek. mind bűnös emberek. De a jót keresd bennük. Ha pedig megteszed, amit mondanak és úgy jársz el a munkádban, ahogy azt mutatják és megtanítják neked, akkor nem lehet gond. Minden kezdet nehéz. De minden kezdet nehézsége elmúlik lassan és a nehézség napról napra könnyebb lesz.

Egy kolléga sem az első napon vált profivá, hanem mindegyik nagyából úgy kezdte az első napja előtti napon, ahogy te is. Idegeskedett, izgult. Ez a normális. De neked most, itt és most megadatott, hogy hátradőlj és élvezd a szabadnapodat.

Ne arra gondolj, hogy milyen rossz lesz. Ne. Reménykedj az újban, a jóban. Ne úgy indulj neki, hogy majd ott is ellenségek vesznek kőrül. Ne. Úgy indulj neki, hogy ahova mész, ott új embereket ismersz meg. Barátot találsz ott. Lövészárok barátságok szövődnek majd ott és a kollégák pedig olyanok lesznek, mint katonatársak a háborúban. Az ellenség pedig a megoldásra váró feladatok lesznek.

Én őszintén szólva irigyellek. Mert te kilépni készülsz a komfortzónádból. Sőt, már meg is tetted. tudod, hogy mi nincs a komfortzónán kívül? Komfort. De tudod-e, hogy mi található a komfort zónán kívül? Fejlődés!!!

Te fejlődni fogsz a holnapi napon. Sőt, már a mai napon is fejlődsz. Ne úgy állj az újhoz, mint valami rosszhoz. Hanem úgy, hogy csak nyersz vele.

Ugyan, mi a legrosszabb, ami megtörténhet? Hogy holnap is ugyanott leszel, ahol ezelőtt voltál.

Bizony mondom néked, holnap is lehetsz ott, ahol ma is vagy. Az itt és most pillanatában. Sőt javaslom vagy inkább ajánlom neked, hogy légy az itt és most pillanatában minden időben. Ne a jövőn aggodalmaskodjál és ne is a multon rágódjál. Ez a két legtávolabbi véglet, de egy és ugyanaz. nem a valóság. mert nézz most körűl. Mondom neked, emeld fel a tekinteted a képernyőről és nézz kőrül pár másodpercre!

Na mit láttál? Az itt és most pillanatát. De ime, már az is elmúlt.

Tudom most pár pillanatra megnyugodtál. Felejtsd el a büszkeséged. Holnap egy senki leszel? nem. Te leszel az új lány vagy te leszel az új fiú.

Nálunk a cégnél is lesz holnap egy új kollégánk. Én már várom. Be kell tanítani, meg kell mutatni neki mindent. Nem az én feladatom lesz, de már voltak a kezem között újak. Nem az a célunk, hogy az újjakat elrettentsük, hanem az, hogy kiképezzük, hogy velünk együtt harcoljon a munkát legyőzve. mert a munka világa egy végtelen háború. Az ellenség a feladatok, a harc pedig a megoldások és a munka elvégzése. Minden munkahelyre, legyen szellemi vagy fizikai ilyen harcosokra van szükség.

Mi is elkezdjük a cégnél betanítani a magunk módján az új kollégát holnap, ahogyan téged is betanítanak majd holnap. Mind ez volt, mindig ez lesz, nincs semmi új a nap alatt, én is így kezdtem.

Idővel majd neked kell betanítani az újat, de te csak maradj a mai napban. Maradj az itt és mostban. Ha pedig nekem nem hiszel, higgy a Jézus Krisztus szavaiban:

" Ezért mondom nektek: ne aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek, vagy mit igyatok, se testetekért, hogy mibe öltözködjetek. Nem több-e az élet a tápláléknál, és a test a ruházatnál? Nézzétek meg az égi madarakat: nem vetnek, nem is aratnak, csűrbe sem gyűjtenek, és a ti mennyei Atyátok táplálja őket. Nem vagytok-e ti értékesebbek azoknál? Aggódásával pedig ki tudná közületek meghosszabbítani életét csak egy perccel is? Mit aggódtok a ruházatért is? Figyeljétek meg a mező liliomait, hogyan növekednek: nem fáradoznak, és nem fonnak, de mondom nektek, hogy Salamon teljes dicsőségében sem öltözködött úgy, mint ezek közül akár csak egy is. Ha pedig a mező füvét, amely ma van, és holnap a kemencébe vetik, így öltözteti Isten, nem sokkal inkább titeket, kicsinyhitűek?

Ne aggódjatok tehát, és ne kérdezgessétek: Mit együnk? – vagy: Mit igyunk? – vagy: Mit öltsünk magunkra? Ilyesmikért a pogányok törik magukat; a ti mennyei Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van minderre. Keressétek először Isten országát és az ő igazságát, és mindezek ráadásként megadatnak majd nektek. Ne aggódjatok tehát a holnapért, mert a holnap majd aggódik magáért: elég minden napnak a maga baja."

(Máté 6: 25-34)

Jézus szavai voltak ezek Máté szerint.

Vedd ki belőle, ami neked hasznos és ne nyugtalankodjék a szíved. Isten veled lesz holnap, te csak állj oda holnap. jelenj meg és csináld, amit mondanak.

Még egy barátságos egykori főnököm szavait idézném az első napomról:

"Nincs rossz kérdés, hanem csak fel nem tett kérdések vannak"

Kérdezz csak. Segít. Remélem most is segített!

Azért kelet vóna tanulni h ne szar helyre keljen menned dógózni alamizsnáért.

Most már késő. Max azt tudod tenni, mint amit az ország nagyja tesz, munka élőt beversz egy kőműves actimelt, majd hazafelé is. Az segít.

Azért csak nem mehet a Kérdező másnaposan vagy az naposan dolgozni az első munkanapján. Hiba lenne inni.

Ha pedig mindenképp inni kell, akkor azt meló után a kollégákkal. De előtte semmiképpen se! De jól van az úgy is, ha csak kávét iszik az ember. De ne lefekvés előtt!

Meló előtt pedig tessék enni, hogy legyen energiája az agynak és az idegrendszernek megbirkózni a rengeteg új élménnyel! Ha más nem legalább valami gyümölcsöt. Az élénkíti az elmét valamiért.

Normális, egy napot kibírsz így. Aztán, ha elkezdődik a munka, elkezdődik egy más fajta stressz. Azon még kár problémáznod, majd megtapasztalod akkor.

50% esélye van hogy itt is rossz fejek lesznek, akkor kereshetsz új helyet, tehát ez sem valódi fenyegetés.

50% pedig hogy jó fejek.

Ezekre gondolj csak.

Normális, amit érzel, én is így vagyok. Nekem egyébként 48 évesen volt már pár munkahelyem, és tapasztalatom is van.

Viszont legutóbb úgy jártam, hogy a munkahelyemen ostromolt egy főnök, hogy vállaljak el egy munkát. Nagyon ostoba voltam, mert nem jártam utána milyen a csapat, hanem nagyon imponált, hogy ennyire kellek. Átmentem oda, és 2 elviselhetetlen kolléganővel kellett együtt dolgoznom. Nem vagyok kezdő, meg szerintem nem is vagyok idegileg sem gyenge, de fél év után felmondtam. Most járok állásinterjúkra, és most már bennem is ott a para, hogy mi van, ha megint egy ilyen helyre kerülök. Míg az eddigi munkahelyeimen meg sem fordult a fejemben, most igen.

Én is próbálom lenyugtatni magam.

Igen, 48 évesen már nem látom rózsaszín ködben az emberiséget, elég sok a rosszindulatú ember. Viszont egy munkahelyre dolgozni járunk, nem haverkodni, és az érdek közös. Hogy a munka jól meg legyen csinálva. Alapvetően én az eddigi munkahelyeimen ez az egy hely kivételével olyan hozzáállással találkoztam, hogy örültek, hogy jött új ember, mert nyilván miután betanult, terhet vesz le a csapat válláról. Nem mindegy, hogy 6 ember csinálja 7 ember munkáját. Szóval ha normálisak, és próbálok azért optimista lenni, hogy csak normálisak, akkor így fognak hozzáállni. Ha statisztikát számolok a korábbi munkahelyeimről, akkor azért általában normálisak voltak az emberek. Az ilyen hozzáállás inkább a kivétel.

A másik, amit itt előttem is írtak, hogy egy új munkahely mindig szívás. Az ember akkor érzi magát komfortosan egy munkahelyen, ha tudja, hogy mit kell csinálni. És az emberek általában nem szeretnek bajlódni a newcomerrel. Nekem a legtöbb helyen elmondták egyszer, aztán csináld. Volt ahol lehetett kérdezni, volt, ahol nem. Szóval az elején mindenképpen kényelmetlenül fogod érezni magad, de ez idővel csökken. Adj időt magadnak.

Mindent le kell írni, minden megmutatott weblapot el kell menteni, az online oktatásokat fel kell venni. Minél jobban próbálj önállóan betanulni, ezzel is terhet veszel le a többiekről.

A másik meg, hogyha nem akarsz támadási felületet magad ellen, a magánéletedről ne mesélj el semmit. Nekem pl. volt olyan munkahelyem, hogy a kollégák a konyhában röhögtek azon, hogy elmeséltem, hogy a férjemet online társkeresőn ismertem meg. Hogy ez mekkora gáz már, én milyen lúzer vagyok, hogy nem találtam máshogy pasit. Hozzáteszem az egyiknek senkije nem volt, én meg boldog házasságban élek, nyilván én vagyok a lúzer, de most komolyan?! "Jóindulatú" kolléganőktől hallottam vissza, mondtam is, hogy nem igazán érdekel, mindenki azt hisz rólam, amit akar. Viszont az a tanulság, hogy nem szabad elmesélni magadról semmit.