Milyen ember az, aki olcsón, vagy bolti áron megveszi a hiánycikknek számító gyerek termékeket, majd bolti ár felett adja el?

Ajj, oké, csak felqrom magam az ilyeneken, aztán nekiállok fullban tolni csomószor... Az a durva, hogy a "határeset" gyerekek sokszor anyagi helyzettől függetlenül is eléggé egyszerűen diagnosztizálható "határesetek", csak megkérték az orvost, hogy ne bélyegezzük meg a gyereket inkább. Igazuk is van, úgyis annyira normális dolog már zakkantnak lenni, hogy már hiányozna, ha egyszercsak egy új generáció elkezdene itt valami szirszar hosszas és odaadó terápia nyomán életképes gyagyákat kitermelni, akik mondjuk elférnek művésznek, és képessé válnak a hivatásukhoz odatalálni az inkább kvalitásként működő furcsaságaikkal együt... Áh, milyen lenne már...

Ismét ugyanott topogunk egyébként, ahol szoktunk ilyen "Magyarországon így megy ez" szitukban: a rajtvonalnál. Egy komplett társadalom kellene megenyhüljön kicsit, sőt, egyenesen elgondolkodni dolgokon, jajjmár, és ropogó aggyal eljutni a helyes következtetésekig, hát hova gondolok én? Rájönni, hogy elég képesnek maradni arra, amire egy kisgyerek a legnagyobb természetességgel képes: nem ítélni, hanem figyelni és érdeklődni, ha valami speckó van, és ennyi. Jó, meg jó gyorsan szaladni, ha nagyon nem jön össze jól, de érted a lényeget. Kiejted a szádon, hogy elfogadás, emberszámba venni, vagy csak érvelsz, hogy elég hátrány neki a puszta tény, ne tegyünk már elé külön ilyen ostoba akadályokat, és bumm, te lettél a törzs libsije.

Oké, azt éppen nem mondanám, hogy semmi remény, de azért jobb, ha nem várunk semmit.