Mit gondoltok egy egyetemista lány ilyen pénzügyi szokásairól?

Van egy lakótársam tavaly óta, aki akkor kezdte az egyetemet 21 évesen nappalin. Dolgozik mellette heti 20 órában, szja mentesen majdnem 200-at megkap, de azt a pénzt csak magára költi. Ruhára, sminkre, pillásra és szórakozásra. A szülei fizetik neki az albit, az ételt (minden nap menü+reggelire vacsira való), a közlekedést, a számlákat, az orvost. Mindent a szülei állnak, kivéve a drága hóbortjait. Havonta ez a 200 ezer el is megy neki szépészetre és utazgatásra, szórakozásra.

Nem vagyok irigy, csak elgondolkoztam azon, hogy aki ennyire “csak magára költ” és most már 22 évesen elvárja, hogy a szülei fizessék a megélhetését, az nem fog koppani, ha kikerül az életbe?

Tanítónak tanul egyébként és mivel 21 évesen kezdte, 25 lesz mire végez. Addig ezt az életformát tervezi tartani. Ráadásul azzal jön, hogy majd valami jól kereső pasi/férj kell neki, mert ő nem bírná ki, ha nem engedhetné meg magának ezeket az extrákat mindig, mert neki a külsőség a lételeme.

Igazából csak azért fogalmazódott meg bennem a kérdés, mert bár nem jövök szegény családból, én a hasonló mértékű keresetemnek csak egy apró részét költöm magamra. Besegítek az albi fizetésbe és a kajálásomat is magamnak oldom meg. Én próbálok minél jobban önálló lenni, és furcsa, hogy mások meg nem.