Vevőként szabhatok árkorlátot a sörre?

Olyat csinálhatsz, hogy meghatározod magadnak mely összeg felett már nem vásárolsz sört, ahol drágább, egyszerűen nem veszed meg.

Ugyanakkor az eladó nem akar olyan cikket árulni, amin vesztesége van. Így vagy nem árulja tovább, avagy eladja másnak, aki megfizeti az árát.

Gondolj csak magadra, ha munkahelyed azt mondaná, csak nettó 100e forintot tud fizetni havonta a munkádért, mert jelenleg rosszul megy a szekér, mennyi ideig tűrnéd?

"Vevőként szabhatok árkorlátot a sörre?"

Ha egy falusi kocsmában iszod, ahova csak a falubeliek járnak, a többségggel összebeszélve szabhattok árkorlátot. Főként, ha tudjátok, hogy a kocsmatulajdonos jóval alacsonyabb áron szerzi be.

Azután vagy sikerül vagy nem, de mindenesetre van esély.

Ha abszolut befullad az akció, akkor még mindig megtehetitek, hogy a városból hoztok üveges sört. Persze drágább lesz, mint a kocsmában volt az áremelés előtt. És lehet, hogy csak 1-2 ember dolgozik a városban és a táskájukba csak kevés fér. Akkor a legjobb, ha mindenki megpróbál egy ideig kevesebbet inni.

És lesznek olyanok is, akiket a kocsmáros a markában tart és ők könyörögni fognak a drága sörért is. A többiek meg majd utálják őket, hogy miért lettek "árulók".

Nagyjából ez van.

Neked ez azért nem fog menni, mert neked egy személyben nem nagyon van érdekérvényesítő erőd. Tehát szabhatsz árkorlátot, de a lehetőségeid nagyjából kimerülnek abban, hogy ha nem tetszik az ár, nem veszed meg.

Más volna a helyzet, ha minden évben vennél 600 tonna cukrot (mondjuk), ez esetben tudnál egyezkedni a cukor eladójával, hogy figyelj, én tuti megveszek 600 tonnát, fogjon már vékonyabban a ceruza.

Én láttam ilyet működni, informatikában (de biztos vagyok benne, hogy akárhol máshol is hasonló a helyzet): ha nagy cég volt a megrendelő, és fontos rendszert kellett kialakítani, a licencek szállítója hajlamos volt nagyon aláígérni a piaci árnak, mert neki nagyobb biznisz volt, hogy mondjuk egy országos rendszer kialakításába "betegye a lábát", mint hogy rövidtávon a licencdíjon kaszáljon.

Tehát amit mondasz, működhet, azon múlik minden, hogy mekkora érdekérvényesítő ereje van a vásárlónak, és hogy az eladó is így érzi-e. Maradva a gázos példánál: az oroszok mondhatják azt, hogy oké, hogy nagy az EU, meg sok gázt vesz, de ugyanazt a gázt el tudom adni akárki másnak is, így ennyi az ára, ha kell, kell, ha nem, nem. Ugyanakkor az is lehet, hogy az oroszok úgy gondolják, hogy ez túl nagy piac ahhoz, hogy kiessen, és megalkusznak egy árra, ami mindkét félnek jó.

Ez egy ilyen EU (ezáltal saját magad ellen) tapsikolós fideszes troll kérdés?

Megpróbálok komolyan válaszolni: persze, hogy vezethetsz be ársapkát a sörre. Megmondhatod, hogy te 600 forint fölött nem vagy hajlandó sört inni. Ha meggyőzöd erről még a kocsma közönségének nagy részét, akkor a kocsmáros eldöntheti: csökkent az árrésén, mert nincs vendég és ezentúl csak 500-ért adja a korsó sört, vagy bezárja a boltot, mert nincs vendég.

Ha te vagy a McDonalds és azt mondod sör beszállítót keresel évi 1 milliárd üveges megrendeléssel, akkor igen, elég komoly árkorlátot tudsz szabni.

Ha te vagy a sarki gyrosos, akkor nem.

És itt azt is látni kell, hogy eddig sem Ororszország szabta meg az árat. Hanem a gázkereskedők licitálása. Oroszország csak a mennyiséget csökkenti. Ezért a vevők előtt két út van:

- egymással küzdenek a kisebb mennyiségért egyre magasabb árat kínálva

- megegyeznek, hogy a kisebb mennyiségből mindenki csak annyit vasz, ami valamilyen arányosan elosztás szerint jár neki. És senki sem ad többet egy bizonyos árnál.

De azt is nyilvánvaló, hogy ez nem elsősorban gazdasági, hanem birodalmak közötti politikai játszma. Az oroszok akkor is megszüntethetik a gázszállítást, ha ez veszteséget jelent nekik. És az EU akkor is dönthet úgy, hogy nem erősít anyagilag egy szerinte helytelenül cselekvő országot, ha ez részéről anyagi áldozatokkal, gazdasági visszaeséssel és lakossági kényelmetlenséggel jár.

Ez egy "chicken game".