Ha a nők egyáltalán nem lennének anyagiasak vagy az összes ember aszexuálissá válna, mennyivel csökkenne a világ GDP-je?

Ez az egész státusz-dolog végső soron a párválasztásra vezethető vissza. A nők versengenek egymással, ami rengeteg pénzbe kerül, (szépségipar, stb.) a magasabb státuszért, hogy minél több potenciális férfi közül tudjanak választani.

A férfiak pedig azért versengenek, hogy ők legyenek a legjobb opció minél nagyobb csoporton belül, ezáltal már ők is igyekszenek a szépségiparral a genetikai adottságokat is kimaxolni és ha az nincs vagy lusták hozzá, akkor marad a pénz, mint kompenzáció közvetlenül (sugar dolgok) vagy közvetetten (életszínvonal, státusszimbólumok).

Nyíltan persze a többség tagadja, hogy ilyen primitív ősi ösztönök vezérelnék, de valahogy a luxustermékek folyamatos prosperálása (még a covid meg egyéb válságok ellenére is) ennek ellenkezőjét bizonyítja. Mint a valóságshowk, amiket nem néz "senki", csak "mindenki" tudja, hogy ki kivel mit csinált éppen.

Vagy a pornó, amit szintén nem néz "senki" vagy csak nagyon ritkán, csak az internetes statisztikák mutatnak mást.

És miután lett párunk sem múlik el, mert a státuszt mindkét nemnek fenn kell tartani, hogy ne cserélje le a másik. A nőnek is éreznie kell, hogy a párja még jó parti és nem csak azért van vele, mert más nő nem áll vele szóba, ahogy a férfinek is kell az az érzés, hogy mások is csorgatják a nőjére a nyálukat, máskülönben semmi sem gátolja meg benne, hogy ne kényelmesedjen bele a biztosnak hitt helyzetbe. (ezt szokták sok kapcsolatban elrontani, hogy túl tudatosan és taktikusan csinálják és az ellenkezőjét érik el vele, de ez a kérdés most nem erről szól).

Tehát ha ezt a részét kivennénk a dolognak, ha nem akarnánk imponálni akár tudat alatt a másik nemnek, akkor mennyi iparág menne kompletten csődbe, mennyi luxus-divat lufi eresztene le (pl. túlárazott kávét is tényleg csak az a szűk sznob réteg fogyasztana, meg szintén felhype-olt gyorskajálda se lenne a "csóró fiatalok" tipikus randi-ismerkedős helyszíne, ahogy a szórakozóhelyek népsűrűsége is drasztikusan lecsökkenne azokra, akik tényleg kedvtelésből járnak oda és az azon belüli fogyasztás is átalakulna, mivel nem lenne szintén tipikus ottani túlárazott italra meghívni valakit vagy már csak konformitásból kifizetni mert "mit gondolnak mások, ha én nem állok be a sorba"?

Továbbá az anyagi biztonság is azt jelentené, hogy "nekem az én saját igényeimnek megfelelően legyen elég" nem azt, hogy összeméregessem magam a szomszéddal, volt osztálytársakkal, stb.