Adni, de okosan?
A gyermekem a párjával - akivel két éve van együtt, nem házasok, gyermekük sincs - a közelmúltban lakást vett (tulajdoni hányad fele-fele), természetesen hitelre. Tíz éves fix kamatperiódus, utána ugye bármi lehet.
A kérdésem az, hogy hogy lehet azt kivitelezni, hogy kamatfordulókor, amennyiben az anyagi helyzetem megengedi, a gyerekem hitelét kitisztázzam?
A gyerekem párja biztos zokon veszi, de nagyon sokat kell dolgozni a pénzért,így biztosra akarok menni.
Addigra nyugdíjas leszek, a magánnyugdíj megtakarítást erre a célra tartalékolom.















1. Majd meglátod mi lesz 10 év múlva, szerintem most még ez nem aktális probléma, lehet addig ők is kifizetik.
2. Csakis az adósok bevonásával és akaratával.
3. Miért venné zokon? Én is keményen dolgozok, nem számítok semmire a szülőktől, de ha tudnak adni és szívesen adnak, hülye lennék nem elfogadni. Semmit nem viszünk a sírba és én is azért dolgozok keményen, hog a gyermekeimnek tudjak majd adni, tudjam őket segíteni, biztonságban legyenek.
4. Nyugdíjasként a gyerekeknek az is nagy segítség, ha nem kell a szülőt (anyagilag) támogatni, nincs hitele, kijön a pénzéből.





Akkor nem ment át, amit írni szerettem volna.
Mi egy kuporgatós, törekvő, nem a pénzt elkótyavetyőlő család vagyunk, a minta meg volt a gyermekem részére, ami talán termékeny talajra is hullott. És itt jön a de...
A gyermekem kapcsolata gyerekcipőben jár, az viszont észrevettem, hogy a gondolkodásmódját fenekestől felforgatta. Ő választotta, rendben.
A gyermekem párja családja háza elárverezésre került, ez a legbrutálisabb történés az emberrel a betegség után. Meglátásom szerint az anyagi felelősséget sokkal lazábban kezeli és ez az ami aggaszt. Maguktól biztos nem tudnak annyi pénzt összerakni, mert látom az életvitelükön, hogy a tíz éves fordulóra végtörlesszenek. Kritika ér azért bennünket részéről, hogy sokat dolgozunk, nem kell annyit dolgozni.
Ha nem kell annyit dolgozni, akkor az ő tulajdoni részét csak nem akarom kifizetni. És ebből lesz a sértődés.





Azert egy komoly kapcsolaban nem nagyon van olyan hogy az "ő tulajdoni része" meg hogy az "ő tartozása", és ha most nem is elég komoly 8 ev mulva majd az lesz (ha addigra nem mennek szet, akkor meg kit erdekel mit gondol, ebben az esetben gondolom ugyis eladjak)
Akkor meg plane nincs olyan hogy kinek a resze ha a hitelt kozosen fettek fel, akkor mindketten ugyanugy felelosek a tartozasert
"akkor mindketten ugyanugy felelosek a tartozasert"
Ez addig van így, amíg szép és jó minden.










Max. hitel átvállalással lehetne ilyesmit. Felülbírálat és ilyesmi, te belerakod a felét, a lakás a lányod nevére kerül 75%-ban, és a férfi átvállalja a hitelt egyedül.
De szerintem ez nem túl életszerű. Engedd el.
"Hiába fizeted ki a gyereked részét, ha a párja valami miatt nem fizetne, és még szét is mennének, attól a gyereked ugyanúgy adóstárs marad, egyetemleges felelősséggel."
Nem mindenki a maga részéért felel?
Ez akkor egy nagy szívatás. Soha nem volt hitelem, így közös hitelem sem, ezért vág agyon a felismerés.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!