Pénzügyi értelemben is igaz a mondás "suba a subával, guba a gubával", ami a baráti és társas kapcsolatokat érinti?

Gyerekkorunkban, diákként és egyetemista korunkban a baráti kapcsolatainkat elsősorban nem a pénzügyi helyzetünk határozta meg. Az egyetem után sok ember körülményei megváltozhatnak rizikósan, vannak akik jó munkahelyre kerülnek, jól házasodnak, befektetéseik után gazdagok lesznek és az átlagosnál magasabb életszínvonalat engedhetnek meg. Megmaradhatnak ezek a baráti kapcsolatok ha az egyik 20 milliós autóval jár de a másik minimálbéres?

Megmaradt néhány baráti kapcsolatom a gyerekkoromból de az élet mindenkit más irányba sodort. Személyes tapasztalatot levonva arra jutottam hogy ezek a gyerekkori barátok szeretnek kihasználni és irigyek rám a hátam mögött.

Ha beülünk valahová (nem egy luxus helyre) a végén tőlem várnák el a számla rendezését hiszen nekem meg se kottyan az a pár ezer forint. Ha este fele van akkor vigyem haza autóval ha már autóval vagyok. De lehet hogy nekem nincs kedvem a fél várost átutazni azért hogy hazavigyem majd onnan hazahajtani. A gyerekeiknek karácsonyra, húsvétra elvárnák az ajándékokat, hiszen én megtehetem. Közben a bántó és irigységre utaló megjegyzéseik állandóak "de gyönyörű ez a rúzs rajtad, biztosan megint Chanelt vásároltál" "Marcitól (a férjem) mit kaptál karácsonyra?" "én nem tehetem meg hogy kétszáz ezerért vásároljak kabátot magamnak de még egy Furla táskára se futja".

Megértem hogy nem egyszerű kevesebből megélni, de amikor egy barátság az anyagi érdekekről szól az elszenvedő fél számára terhes lesz.

Egy bizonyos színvonal felett valóban olyan személyekkel érdemes barátkozni akik velünk hasonló pénzügyi helyzetben vannak?