Az emberek miért nem tanulnak a munkanélküliségből és a válságokból?

A szüleim anno a rendszerváltás idején huszas éveik elején házasodtak és vállaltak több gyereket a "semmire", azaz egy nagy háznyi hitelre, mert majd lesz valahogy.

Természetesen lett, úgy mint a generációm nagy részének a szülei, az enyémek is elváltak, anyám meg ott maradt gyerekekkel, 25 évig tartó hitellel - ő vállalta fel a fizetést, hogy maradjon hol laknunk -, úgyhogy elég nélkülözősen nőttünk fel, ha nem lettek volna a nagyszüleink, dolgozni sem tudott volna elmenni. Na meg ugye a rendszerváltás után munkát találni sem volt egyszerű...

A lényeg, hogy én már egy ilyen gyerekkor után megtanultam, hogy az életben semmi nem biztos, muszáj tartalékot képezni, igyekeznu előre jutni, több lábon állni, szerintem ez hatalmas lecke volt.

Na most, 18 éves koromban jött a nagy gazdasági válság, emberek milliói lettek munkanélküliek, vesztették el a házukat, mentek tönkre amiatt (is), hogy semmiféle tartalékuk nem volt. Az ember azt gondolná, egy ilyen nagy pofon sokakat megtanít a megtakarítás és visszafogottabb költés fontosságára.

Erre mit látunk? Megint beütött a válság, alig 10 évvel az előző után, és ismét itt állnak az emberek tömegei eladósodva, megtakarítás nélkül, sopánkodva, mert azt sem tudják mit tegyenek, kihez forduljanak segítségért a munkanélküliség hónapjai alatt, hisz nincs semmijük, csak hitelük.

Valaki magyarázza el nekem, mi van, emögött, mi az oka annak, hogy az emberek semmiből nem tanulnak. Én alig 30 vagyok, de már a 3. negatív gazdasági konjuktúrában vagyunk, miért nem értik meg az emberek, hogy a jó évek után mindig jönnek rosszabbak, és erre készülni kell?

Nem azt mondom, hogy zsugorinak kell lenni és mindenen spórolni, de törekedni a rendszeres megtakarításra és elfogadni, hogy így sajnos csak kisebb otthonra vagy kevesebb gyerekre futja, de legalább megvan a háttérbiztonság