Miért nem merek abszolút költekezni?

En most hirtelen két dologra gondolok. Ne vedd negativként. Tavol alljon tölem, hogy ismeretlenül is bantani szeretnelek. A jövöre nezve egzisztenciális felelmeid vannak. Lehet, hogy megalapozott, lehet, hogy nem.

Az is lehet, hogy nagyon szembeállítod a megkeresett pénzt az elvégzett munkaval. Tulajdonképpen ami a fizetés. Sokat és keményen dolgozol meg a fizetésért ezért minden eurocentet megbecsülsz, minden eurót 2X megfordítasz mielött elköltenéd. Szerintem, ha könnyebben jutsz a bevételedhez, akkor kicsit engedékenyebb fogsz lenni és a konzumra sem fogod sajnálni.

Jobb ebből mihamarabb kijönni, mert van olyan milliomos ismerősöm, aki a munkahelyén fürdik(!), hogy azzal is spóroljon. Teljesen beteges, amit csinál, tönkreteszi a saját életét azzal, hogy retteg a minimális pénzköltéstől.

Úgyhogy szépen vegyél meg magadnak valamit, amire már régóta vágysz. Nem nagyot, apróságot. Ne értsd félre, véletlenül sem a pénzszórásra akarlak rávenni, meg arra, hogy azt csináld, amit az emberek többsége: hónap végére szinte semmije sem marad.

De a másik véglet sem jó, aki halmozza a pénzét, miközben keserűen lemond mindenről, mert fél attól, hogy túlköltekezi magát. Pszichésen nem tesz jót.

Tényleg milliomos egyébként. Szó szerint.

Azért szögezem le, hogy egyértelmű legyen, hogy ennek a szemléletnek nincs köze a fizetés/vagyon méretéhez.

"hát én is az lettem 1 évnyi spórolással a garantált bérminimumos fizetésemmel, manapság a milliomos kifejezés nem olyan, mint 20-50 éve"

Jó, akkor én most arra gondoltam, ami 20-50 éve volt.