Naponta hányszor kézbesít sima leveleket a postás Budapesten?

Vidéki kisvárosban voltam postás kézbesítő. (a kézbesítő az, aki klasszikus értelemben postásnak mondanak)

Hajnalban beérkezve a postára felvettük a napilapokat. Ezekkel körbejártuk kerékpárral az aktuális útvonalunkat (járásvonal, járásútvonal) teljes vonalában. Ekkor csak oda kellett kézbesíteni, ahová rendelve volt napilap. Minden útvonalhoz volt egy járásfüzet, amelyen vezetve volt, mely címen, milyen napilapot rendeltek. (ebben volt feltüntetve az járásútvonal teljes ügyféllistája, a mindenféle rendelések, megjegyzéseink. Ez alapján tudtak dolgozni a helyettesítő kézbesítők is) Sötétben mentünk, tehát igen jól kellett ismerni hozzá az utat, az ügyfeleket. Sokat segített a jó elemlámpa! :-) Ez egy gyors menet volt, tekertünk masszívan!

Visszaérkezésnél kibontottuk a zsákokat, majd nekiláttunk szortírozni a sima leveleket. Első körben a 11 járásútvonal szerint válogattuk szét. (mind a 14 - 16 kézbesítő ismerte mind a 11 útvonalat) Ezután mindenki a saját útvonala szerint sorba rendezte a leveleket.

Az ajánlott, tértivevényes leveleket, mini csomagokat, pénzutalványokat a postán dolgozó rovatoló kollégák, kolléganők listázták, adták át. Ezeket a leveleket szintén járásútvonal szerint sorba tettük. Volt aki beletette a normál levelek közé a megfelelő helyre, volt aki csak egy cetlit írt és azt tette a levelek közé, az aláírandókat pedig egy külön mappába. (én így csináltam) De annyira rááll az ember agya, főként ha a saját útvonalán, útvonalain jár, meg is jegyzi kinek mit visz aznap. (alapból 3-4 útvonalon jártunk állandóan, a többin legfeljebb helyettesítettünk, de mindig voltak helyettesítő kézbesítők is, vagy betanulók)

8 óra magasságban elindultunk kézbesíteni. A reggelizést, ebédet mindenki úgy osztotta be magának, ahogy akarta. Volt aki előtte reggelizett, volt aki útközben, én hol így, hol úgy. (Kedveltem a pékségben a korai friss árut, így néha ahhoz igazítottam, mikor járok arra.)

Mentünk a járásútvonalon sorba. Dobáltuk a leveleket, vittük az átadandókat, ha nem voltak otthon, írtuk az értesítőket. Vittük a magazin újságokat az előfizetőknek. Sajnos szórólapokat is kellet dobálnunk. :-( Ez bunkóság volt a Főposta vezetőségétől, hiszen alapból nem kellett (volna) megállni minden háznál, lakásnál. Ők elvárták, hogy mégis úgy menjünk végig, mindenhová dobjunk szórólapokat. :-( (1 - 5 - 10 különbözőt) Aki nem tette, az büntetésre számíthatott! :-( Aki viszont így vitte, az soha nem végzett aznap. Tehát, többnyire oda szórólapoztunk, ahol amúgy is megálltunk. Ezenkívül, volt nálunk sorsjegy, boríték, bélyeg, totó és lottószelvény, akár képeslap is, amit árusítottunk. Utóbbiakat csak odaadtuk, de voltak olyan ügyfelek, akik ránk is bírták a játékszelvények feladását is. Ekkor egyik nap elvittem a kitöltött szelvényeket, postáskisasszonynak odaadtam érvényesítésre, majd számlával vittem vissza az ügyfélnek másnap.

Nyugdíjnál meg van határozva, mennyi készpénz lehet a kézbesítőnél. (pontosabban alapból van meghatározva, de nyugdíj idején többet kell kézbesíteni, mint más napokon) Mivel ez kevesebb, mint amit vinni kell, így ekkor vissza kell menni a postára "újratankolni". Ebédelni is vissza lehet menni, ám nem muszáj. Mi jellemzően 𝙘𝙨𝙖𝙠 𝙚𝙜𝙮𝙨𝙯𝙚𝙧 𝙢𝙚𝙣𝙩𝙪̈𝙣𝙠 𝙫𝙚́𝙜𝙞𝙜 𝙖𝙯 𝙪́𝙩𝙫𝙤𝙣𝙖𝙡𝙤𝙣 𝙚𝙜𝙮 𝙣𝙖𝙥. 𝙀𝙯𝙩 𝙫𝙖𝙜𝙮 𝙢𝙚𝙜𝙨𝙯𝙖𝙠𝙞́𝙩𝙤𝙩𝙩𝙪𝙠 𝙫𝙞𝙨𝙨𝙯𝙖𝙩𝙚́𝙧𝙚́𝙨𝙨𝙚𝙡 𝙫𝙖𝙜𝙮 𝙣𝙚𝙢.

Amikor visszaértük, elszámoltunk a pénzzel, a kézbesítetlen aláírandókkal. (értelemszerűen sima levél nem maradt nálunk, hacsak nem volt vele valami gubanc) Majd hazamentünk!