Frankhitelesek mi lesz velünk?

Én eddig ahány amcsival beszéltem, mind azt dörgölte az orrom alá (többek között), hogy azért jó Amerika, mert ott akkora egy átlagos ház, mint nálunk egy iskolaudvar :P

A többi indok az volt, hogy milyen jó, hogy mindenki fegyverrel mászkálhat, meg olcsó a benzin, meg hasonlók.

Egyébként ez nem Amerika. Az lehet, hogy máshol nincs állandó házuk az embereknek, de viszont megtakarításuk az van. Nálunk pont az a jellemző, hogy a házuk, amit a "mocskosszemétrohatt átkosban" pár év munka után össze tudtak hozni maguknak (vagy utána a szerencsétlen későn születettek frankhitelből), na az mára az utolsó mentsváruk. Ha azt is elveszik, akkor végük, mennek a híd alá, mert annyi pénzük sincs, hogy egy nyilvános könyvtárba bemenjenek interneten munkát keresni, vagy hogy mobiljuk legyen, amin esetleg visszahívhatnák őket...

Hát ez az, erről beszélek. Itt az emberek úgy vannak vele, hogy inkább nem esznek, nem fizetnek más díjakat, eladnak mindent, csak a lakásukat megtarthassák. Amíg bírják. Ha nem bírják, akkor tipikusan már abszolúte semmi pénzük nincs, mert ha volt, azt már régen beleölték a törlesztőbe, minden mindegy, csak a lakás ne vesszen el, mert akkor vége mindennek.

Ilyen helyzetkép mellett aki itt elveszti a lakását, annak jó eséllyel már tényleg semmi pénze nem marad. Albérletre se, se semmire.

Nem mindig volt ez így, a kommunizmus idején mikor gyerek voltam, mi főleg szolgálati lakásokban laktunk, attól függően, hogy a szüleimet hova helyezték. Amellett tudtak venni egy saját lakást is többek között, meg még sok minden mást is (autót, hétvégi telket, na meg 3 évente kimehettünk Bécsbe mikrohullámú sütőt, számítógépet, meg olyasmiket venni, ami itthon nem volt). Minden nyáron elmehettem a Balatonra vagy a Mátrába nyaralni, sportolhattam nulla kiadással. Egyáltalán nem volt gond a tömegközlekedés, az élelmiszer, a közüzemi díjak befizetése, apám akkora nagy kerek Trappista sajtokat hozott haza rendszeresen, amik ma már egy vagyonba kerülnek...

Azóta meg úgy vagyunk, hogy próbálunk minél többet megtartani abból, amit abban a rendszerben becsületes munkával sikerült megkeresnünk. Sajnos nem mindig sikerül, mert itt csak a pusztulás, a nyomor, a kilátástalanság van azóta. Most nem kifejezetten a kommunista rendszert kívánom vissza, de ha arról kérdeztek, hogy az jobb volt-e? Ezerszer! Simán!

Mai fejjel az akkori "rendszerváltókat" állítanám falhoz, robbantanám fel, taposnám ki a belüket, mielőtt ebbe a nyomorba taszítják a nemzetemet... Persze, akkoriban mi is tele voltunk reménnyel, hogy majd milyen jó lesz most már, de hát csak ezerszer rosszabb lett...