Miért divat az kicsiny hazánkban, hogy az emberek erőn felül vesznek autót hitelre, majd pedig hisztiznek a csúnya bankok miatt?

Ez nem csak autóra érvényes, és nem csak itthon. Külföldön is "szeretnek" az emberek eladósodni. A legtöbb amerikai ismerősömnek lízingelt autói vannak, hitelkártyával vásárolnak akkor is, ha több havi elmaradás van, jelzálog a lakáson, stb. A legtöbb ember nem tud addig nyújtózkodni amíg a takarója ér. Félreértés ne essen, én nem vagyok hitel ellenes. Legalábbis ésszerű célok és keretek között. De a fogyasztási hitelek/áruhitelek létjogosultságát abszolút nem értem meg az esetek 90%-ában. Csak hogy ne legyek full negatív, teszem azt, ha a hűtő elromlik és nincs pénze egy családnak megvenni készpénzre, akkor tök jó, ha van részletre, hitelre. De 1M körüli tévéket venni minimálbérre, az szerintem felesleges, de nyilván nem tisztem megítélni, hogy kinek mi a fontos. Ugyanez vonatkozik arra, amikor látom a postán a reklámot, hogy vegyen fel szabadon felhasználható kölcsönt 24 hónapra, hogy el tudjon menni a csóri munkás nyaralni. Egyszerűen nem tudnám élvezni a nyaralást, ha tudnám, hogy 2 évig fogom nyögni az árát.

Egyszerűen az emberek szeretnének többek lenni, többet megélni, mint ami rendelkezésükre áll, ami egy természetes emberi érzés, a hitel pedig egy látszólag könnyű megoldás, csak a legtöbb ember könnyelmű. Épp a napokban láttam óriásplakátokon városszerte, hogy az Erste most 10M-ig ad szabad felhasználású hitelt fedezet nélkül. Megint kezdik eladósítani az embereket, mint 2008 előtt, az emberek pedig tök nyugodtak, hisz nem történhet meg még egyszer az, ami akkor, most nem svájci frankban veszik fel a hitelt, hanem forintban. Csak azt felejtik ki, hogy most 0,9% már 2 éve a jegybanki alapkamat, ami általában 5-6% körül mozgott régebben. Ennek meg tudjuk mi lesz a vége. Elkalandoztam, befejezem.

Sosem voltam a hitelfelvétel híve, nem is vettem fel soha.

De! Ha biztosan tudnám, hogy a jelenlegi munkahelyem és fizetésem még jópár évig megmaradna, lehet hogy felvennék néhány milliót, hogy a hőn áhított nyaraló meglegyen. Elvégre most vagyok fiatal, hogy élvezhessem a saját kertet, nem 5-10 év múlva, amikorra esetleg összegyűlhet a pénz.

Ilyen értelemben lehet értelme a hitelnek.

A Kádár-koszakban nem látszottak a társadalmi különbségek, mindenki Trabanttal meg Zsigulival járt, néhány kivételtől eltekintve.

Aztán jött a piacgazdaság, ami felerősítette, vagy legalábbis láthatóvá tette a különbségeket. Sokan igazságtalannak érzik, hogy bár semmivel sem hülyébbek vagy tehetségtelenebbek, mint a szomszéd, mégis nekik csak egy szakadt 20 éves tragacs jut, míg a szomszéd most vett új autót. Régen ez nem volt szembetűnő, nem csípte senki szemét, mert akkor a szomszéd is a Balatonon nyaralt és ugyanúgy a Trabant tetején vitte a gumicsónakot, függetlenül attól, hogy milyen állása és fizetése volt. Nem volt más, uniformizmus volt. Aztán jött a kapitalista csillogás, ahol egyesek nagyon elhúztak, mások meg lemaradtak. Emberünk a tévében azt hallja, hogy "Loreal, mert megérdemlem", hát úgy gondolja, hogy megérdemli ő is az új/újabb autót. Dolgozik eleget, nem lopja a napot, miért ne? Csak hát a jövedelméből húsz év alatt sem sikerülne összespórolni rá, főleg úgy nem, hogy a gyereken is nagy a nyomás a suliban, elvégre már a szakadt padtársa is új almás telefonnal rohangál.

A hitelt sokan megfelelő eszköznek tartják ahhoz, hogy legalább a jó élet látszatát megteremtsék, az más kérdés, hogy ez a látszat később többszörösen visszaüt.

A bankok is megérik a pénzüket, mert simán adnak 3 millió hitelt egy olyan embernek, aki keres havi 120 ezer nettót és az állása is bizonytalan.

Mert a kamatnak nem kéne léteznie egy ideális világban.

Mellesleg az USA-ban sokkal több hitele van az embereknek mint itthon, megnyugodhatsz.