A pénz hogyan kerül a gazdaságba?

Az ar, a kereslet es a kinalat kolcsonhatasa alapvetoen az egyensuly fele viszik a piacot, miert novekedne "hirtelen ketszeresere az aru"?

A klasszikus kozgazdasagtanban a termelesi tenyezok a fold, a toke (penz, anyagi es szellemi javak) es a munkaero. Nem ertem mire gondolsz amikor azt irod hogy az "inputok kozott nincsen toke", az "input" ennek a harom dolognak az osszessege, amik produkaljak az "output"-ot, a kesz termeket vagy szolgaltatast.

A kerdes masodik felet, es az elsovel valo osszefuggeset sajnos ertelmezni sem tudom, de lehet hogy bennem van a hiba.

A gazdasagnak 4 szereploje van:

- A haztartasi szektor, amely legfobb celja szuksegleteinek legteljesebb kielegitese, a fogyasztas. Ennek erdekeben jovedelmet szerez, amit a termelesi tenyezok (toke, munkaero, fold) szolgaltatasa fejeben kap.

- A vallalati szektor, amely ertekesitesi cellal arukat termel, szolgaltatasokat nyujt. Koltsegeit beveteleibol fedezi, celja a profitszerzes.

- Az allami szektor, amely nemzetgazdasagi es nemzetjoleti szintu feladatok ellatasaval foglalkozik es nem a piacon keresztul elegit ki szuksegleteket. Kiadasait adokbol es mas allami bevetelekbol fedezi.

- A kulfoldi szektor, ami a nemzetgazdasag kulso aru es penzkapcsolatait foglalja magaba.

A gazdasagi korforgas:

Haztartasok bevetelei: ber es "transzfer" (kozvetelen ellenszolgaltatas nelkuli jovedelemaramlas az allami szektorbol). Felhasznalas: fogyasztas, ado, megtakaritas.

Vallalatok bevetelei: jovedelem es transzfer. Felhasznalas: ber, ado, megtakaritas.

Allami bevetel: ado. Felhasznalas: transzfer, beruhazas, megtakaritas.

Kulfold bevetele: import. Felhasznalas: export, megtakaritas.

"Én úgy gondoltam hogy az egyik input hiányzik (a tőke). Tehát úgy hozok létre valamit hogy a munkaeromet meg a földet használom."

Ilyen nem nagyon van. Ha már csak egy kapát használsz a föld megműveléséhez, akkor ott a kapa a tőke.

Őszintén szólva az előttem szólók egy részével nem értek egyet (kinek nem inge, ne vegye magára). Fölösleges alap közgazdasági fogalmakkal dobálózni, tekintve, hogy ha az embert a tőkéhez sorolom (humántőke címszó alatt), akkor is helyesen járok el. Továbbá nem mondanám, hogy az input csak a felsorolt tényezők összessége lehet. Input lehet csak a munkaerő is, ha csak azáltal termelődik a jószág.

Egyébként maga a kérdés érdekes, elgondolkodtató. Mivel az előttem szólók csak az elméleti közgazdaságtan eszköztárára hagyatkoztak, én is csak arra próbálok fókuszálni.

Ha nincs tőke, tehát csak a föld és a munkaerő az egyetlen két input, továbbá azt feltételezzük, hogy megnövekszik a gazdaságban megtermelt javak mennyisége, méghozzá kétszeresére. Változatlan kereslet mellett a vállalatok feltehetően árat csökkentenek, hogy túladjanak a fölöslegen. Ha fele annyira csökkentik az árat, akkor ugyanannyi pénz biztosítani tudja a piac működését, mint eddig. Ha a vállalat költségei nem nőttek meg (pl. az emberek hatékonyabban dolgoznak, mint eddig a modern munkavégzési módszerek miatt) akkor nincs is probléma, hiszen a vállalat kétszer annyit ad el feleakkora áron, azaz a bevétele illetve a profitja nem változott.

Ha azonban a vállalat költségei nagyon megnőnek, nem csökkent árat és nem talál megfelelő keresletet vagy árat csökkent és nagy lesz számára a bevétel kiesés, akkor akár az állam is beavatkozhat; megvásárolja a vállalatok jószágait (pl. utakat építtet). Ennek következtében ő pénzt juttat a gazdaságba.

Valami ilyesmire voltál kíváncsi?

Ui: Ha bárki elvi hibát vél felfedezni illetve nem ért egyet a fentebb leírtakkal, az legyen szíves értelmes ember módjára KOMMUNIKÁLNI és ÉRVELNI.

A gazdaságnak van természetes pénzigénye, ezt értelmezhetjük mennyiségi pénzelmélet alapján (összes pénz*forgási sebesség=árszínvonal*összes eladott áru), ez alapján változhatnak a mennyiségek. Valszeg tényleg az árszínvonal változna, mert a forgási sebesség inkább a bankhasználatot jellemzi (kp. kártya stb.), a pénzmennyiség meg elvileg adott, ha a jegybank határozza meg. Viszont a lecsökkent árszínvonal elég nagy bizonytalanságot teremtene a gazdaságban, mind fogyasztók(csökkenő, ugráló kereslet), mind a vállalat részéről (a profit nem adott, nagyban függ az árazástól, indoklásul a piacszerkezet mondanám: egy monopólium profitja sokkal nagyobb, mint a tökéletes versenyben árazó vállalatok között, ahol ugyye nulla a profit, ez elméletben így van, és gyakorlatban is azonosítható).

Viszont a pénzmennyiség is könnyen változhat, a jegybank feladat biztosítani a gazdaság számára elegendő pénzmennyiséget, hogy lehessen tranzakcionálni, ne legyen megfojtva a gazdaság. Így a jegybank nyíltpiaci műveletek útján pénzt juttat a gazdaságba (növeli a monetáris bázist, ami a bankrendszeren keresztül az összes pénzt). A válság óta viszont olyan hipotézisek születtek, hogy a pénz endogén, vagyis külső szereplő nem tudja befolyásolni, csak a vállalatok,fogyasztók, ker. bankok, így a gazdaság önmagának is megteremtené a pénzt idővel (számlapénzt nyilván teremetenk a kerbankok, vagy ha túl sok pénz van, felhalmozzák a felesleget, shadow banking).

Amit még szeretnék hangsúlyozni, hogy a közgazdasági elméletek nem olyanok, mint a fizikaik, nem lehet bármit modellezni, csak olyan eseményeket, amik a valóságban potenciálisan előfordulhatnak, mert arra készült a közgazdasági elmélet. A kibocsátás kétszeresére növelése kb. lehetetlen, ilyen ugrások nem szoktak előfordulni, vagy nagyon nagy külső sokk kell ehhez, de akár részlgesen racionális gazdasági szereplők nem optimalizálnának így, mert ekkora változás elképzelhetetlen a makrókörnyezetben (olyan persze lehet, hogy 10-15 év alatt megugrik a kibocsátás, de azalatt a pénzmennyiség kényelmesen igazodik).

De ha tényleg megtörténne secpec az ugrás (vagy akár fél év alatt), nem a pénzmennyiség lenne a legnagyobb gond, ilyen nagy átállás a rendszerváltáskor sem volt közel se, és azután is volt elég nagy gebasz például.

Túllendülne a gazdaság, a befektetők csak egy nagy, gyors recesszióra várnának, túltermelés sima, államcsőd is elképzelhető (növekszik az államadósság kamata a kockázati felár miatt). De hát ez csak elméleti lehetőség, mint mondtam.

au