Mit vesz el tőlem a bank ha kilakoltatás előtt felgyújtom a házat?

" Nem azért de egy alap hamvasztás 100.000 Ft-ból megvan.

Ha neked ez a 100.000 forint életed végéig tartó problémát okoz jobb is, hogyha nem erőlködsz ebben a gonosz világban tovább...

Ha meg annyi eszed van, hogy 1 milliós csiricsáré temetést rendeztél akkor nem tudlak sajnálni."

Köszönöm a hozzászólásod!

Nem 100.000 volt de nem is egy millió (egy alapárú nem hamvasztásos).

Én nem engedhettem meg magamnak a hamvasztást (Nem is szerettem volna, mert az nem lett volna tisztességes az apucikámmal szemben. Így szegény a szülei mellé került.).

De csak, hogy tudd velem az egész rokonság közölte, hogy: Ne merd elhamvasztatni! (De pénzt nem tudtak adni rendes temetésre).

Én akkor már több éve betegeskedtem, amúgy is kikészült ember voltam. Most is kikészült vagyok lelkileg. Nekem az apucikám elvesztése máig lelki fájdalom.

26 éves voltam akkor. És egyedül (Illetve akkor még élt a nagyim és ő próbált támogatni, de ő nagyon szegény volt.).

Ugyan van anyukám, de ő már az apucikám halála (nekem még mindig rettenetes leírnom ezt a szót) előtt elhagyott minket és új férje lett.

Remélem neked szebb életed lesz!

Én 20 éves korom előtt nem gondoltam volna hogy egy megtört betegeskedő ember leszek.

Tanultam, terveztem. Ma már csak félve merek tervezni és nem merek jót remélni.

És soha nem gondoltam azt, hogy hitelt fogok felvenni,

Megjegyzem Autóra, plazmára nem is vettem volna fel. Nincs autóm, nincs tv-m, nyaralni se voltam 19 éve (gyerekkoromban is csak 1 nyáron voltam nyaralni, az legalább egy szép emlék bár már jócskán megfakult)

Amúgy értékelem az ilyen (mint ön/te) kedves emberek hozzászólását.

Én nem bírom ezt! Hogy írtam a temetésről szörnyű számomra (mai napig nem vagyok túl rajta).

Én egy lelkileg gyenge ember (nő) vagyok.

Nem tudom mi lesz.

Szeretnék újra az lenni aki 20 éves korom előtt egy életre való ember aki egészséges és még vannak álmai tervei.

De jelenleg csak egy reményvesztett csődtömeg vagyok.

A jó érzésű kedves embereknek azt kívánom, hogy legyenek egészségesek és nagyon boldogok!

Meg kell jegyeznem, hogy kicsit hasonlítasz a volt barátnőmre.

Imádtam, mindent megtettem volna érte, de csak akkor lehetett vele normálisan érintkezni, mikor személyesen találkoztunk.

Egyébként eluralkodott rajta a mániákus depresszió, és tökmindegy volt, hogy mit mondok neki, eltaszított, ellökött magától. Az persze nem érdekelte, hogy velem mi lesz utána, meg milyen érzés.

Na, ilyen helyzetbe ne hozd magad, mert akkor már tuti senki nem fog tudni segíteni rajtad, akárhogy is akarja. Inkább azon dolgozz, hogy kelj fel a padlóról, mert akaraterővel minden sikerülhet.

Nem olyan ritka szitu az amiben vagy sajnos, a mai világban.

Dolgozzak rajta jó tipp. Csak sajnos nem jön össze már 4 éve azon vagyunk a párommal, hogy eladjuk és ne az utcán kössünk ki, de egyre esélytelenebb.

Én nem tudom, hogy ez depresszió-e.

Az én lelki problémám fő oka az, hogy nem a magamét bukom el (ezért nem én dolgoztam meg), ha elbukom (Még próbálom eladni, hogy ne csak 0 ft maradjon egy élet munkájából. És hogy ne az utcán lakjunk a párommal.).

Tavaly év elején úgy tűnt jobb lesz. Kifizettem a hitel egy részét a banknak. De aztán 2,5 hónap betegeskedés következett és megint minden összedőlt.

A 4 év alatt többször volt, hogy úgy tűnt meg tudom oldani az anyagi problémát aztán mégse sikerült megoldanunk.

Hát majd kiderül most sikerül vagy nem.

Próbáljuk mi csak esélyt nem látok már arra, hogy sikerülhet eladni és kifizetni a bankot (aztán valami csöpp lakást keríteni).

Gondolom érthető okokból nem szeretnék hajléktalan lenni.

Olvasom a hozzászólásokat, és közben végig azt ordibálom, hogy:

"Édesapám, édesapám, ÉDESAPÁM!"

De hát attól szép a világ, hogy ki így mondja, ki úgy. :)

Kitartást kívánok mindenhez! Ekkora hitel nem lehet akkora, hogy ne tudjatok megbirkózni vele.

Olvasom a hozzászólásokat, és közben végig azt ordibálom, hogy:

"Édesapám, édesapám, ÉDESAPÁM!"

De hát attól szép a világ, hogy ki így mondja, ki úgy. :)

Kitartást kívánok mindenhez! Ekkora hitel nem lehet akkora, hogy ne tudjatok megbirkózni vele.

Arra célzol, hogy én azt írtam apucikám? Hát igen nekem ez a szó rögzült be.

Köszönöm a biztatást! És remélem most sikerül megoldanunk!

A párom optimista, ő add erőt! Szerinte ha anyagilag mindent el is bukok (jobban örülnék ha sikerülne eladni az ingatlant) albérletbe mehetünk (mondjuk én nem tudom honnan lesz pénz aukcióra).

De az tény ha jobban belegondolok, hogy sok ember ennél is rosszabb helyzetben van (betegesebbek, hajléktalanok, stb.).

Talán még lesz megoldás!

Köszönöm a kedves/biztató hozzászólásokat! A többiek meg örüljenek hogy szép az életük!

Jó egészséget és boldog életet minden kedves embernek és a nem kedveseknek is!