Csak kérdem mit tesz, aki így jár mint mi?

Képzeld, nekem nagyon jó életem van. Nem anyagi szempontból, hanem családi szempontból. Képzeld el, nekem is megvannak a szeretteim, ugyanúgy mint neked. Fura mi? Az, hogy nem hozok rossz pénzügyi döntéseket, még nem jelenti azt, hogy szeretethiányban szenvednék. Másrészt viszont neked ezt annyira erősen kell bizonygatnod, hogy neked az anyagiakon kívül mennyire jó, hogy így már nem túl hiteles.

Egyébként nem is írtam volna többet, ha nem írsz ilyen ocsmány módon. Bár az is lehet, hogy az esetben békésen elbeszélgethettünk volna arról, hogy hol hibáztál, hol lehetne kiutat találni. De úgy nem megy, hogy szerinted egy érzéketlen tuskó vagyok, akit fel kellene akasztani.

Nyugodtan ignoráljál. Nekem egyáltalán nem az volt a célom, hogy felidegesítselek, hanem csak annyit akartam tudatosítani benned, hogy ugyan a bankok és az állam sem ártatlan bárányok, elsősorban azonban mégis a hitelfelvevő tehet arról, ha nem tud fizetni. A kádári gondoskodó államnak meg vége, egyébként én visszahoznám, csak sokan nem örülnének neki, lehet többek között te sem.

Én jó szándékkal írok, csak előre megkülönböztetem, mert látom szörnyű hozzászólások vannak itt.

Szerintem rendezni kell akárhogy is az elmaradást, utána pedig megtalálni a módját, hogyan fizetni havonta a magas törlesztőt. Még egy újabb hitelt nem szabad felvenni. Az árfolyamrögzítés is lényegében egy plusz hitel. Személyi kölcsön felvétele a leggyorsabb módja a kudarcnak, főleg a ti esetetekben.

Ha elviszik a lakást, akkor a legnagyobb gond az, hogy igaz, hogy nincs már törlesztőrészlet, de a lakás amit minimáláron értékesítenének és hitel közötti különbözet megmarad, tehát jó pár milliós tartozás maradna akkor is, plusz a lakás is elveszne. Akkor havonta a semmire menne el közel 100ezer.

Nincs kocsija a családnak? Ha van, egy megoldás lehet talán, azt eladni, plusz bármi mozgathatót, ami nem feltétlen szükséges.

A családtagok közül pedig plusz munkát kellene keresni valakinek vagy valakiknek. Akár hétvégi munkát vállalni pl.? Több helyen keresnek "ezermester"félét, aki füvet vágna, szerelési munkákat végezne, vagy takarítás, szórólapterjesztés. Nem tudom hogy mennyire elérhető ilyen munka ott ahol laksz.

De a lényeg szerintem, ha nem akarjátok elveszteni a lakást, ki kell fizetni a hátralékot valahogy, utána pedig új hitelt pedig nem szabad felvenni, DE növelni kell a a család bevételét, a fizetést valahogy plusz munkával. Kívánom, hogy minden rendben legyen és meg tudjátok oldani!

(Érthetetlen számomra, hogy segítség helyett miért kritizálnak páran. Aki pedig azt írta, hogy gyerekét elvenné attól aki nem tudja fizetni a kölcsönt, meg kölcsönösöknek ne legyen gyereke féle megjegyzés... Szégyellnivaló megjegyzés. Abban pedig hatalmasat téved, hogy a hitelfelvevő tehet arról, hogy nem tud fizetni. Ez nagyon sok esetben nem igaz, és teljesen felesleges erről vitázni.

Még ha bárkinek is a saját hibája, én akkor sem bántanám, ha segítséget vagy jó szót nem tudunk adni, akkor bántó és személyeskedő kritikát írni nagyon felesleges, és minősíthetetlen dolog.

Ha nagyobb lenne az összefogás közöttünk, nem itt tartanánk, az biztos!)

Utolso, a zarojeles reszhez:

En irtam a gyerekelvetelt. De nem gondoltam komolyan. Ellenben a posztolonak vegre fel kene nonie, es tudatositania magaban, hogy mikor nagy penzugyi kockazatot vallal, meg a gyereket is kockaztatja. Ez nem hibaztatas, azt hittem jozan eszevel belatja, de tevedtem, mert ezzel csak agressziot valtottam ki.

Hogy ki tehet arrol, hogy nem tudja fizetni a torlesztoreszletet? Elsosorban sajat maga, minden mas ezutan jon. Ha most babusgatjuk a lelket es kijon ebbol, ujra bele fog lepni hasonloba, meg kene erteni, hogy minden egyes dontesunk meghatarozhatja a jovonket. Ha az allam, a banka vilag a hibas(ami nyilvan reszben, de csak reszben igaz), akkor sosem fogja felfogni a donteseinek sulyat.

Semmiképpen nem szeretnék vitába folyni, mást nem is írok csak ennyit.

Most már értem, hogy nem gondoltad komolyan a gyermekelvételt, bár nem úgy tűnt a megfogalmazásból, mert akkor bocsánatot is kértél volna.

Mikor valaki gyermeket vállal, persze felelősen kell tenni. De hiába van akár saját lakása, férj, munka. Persze így kellene indulni. Nem biztos hogy mindegyik megmarad. Ezek közül több, de akár minden is elveszhet egy pillanat alatt. Hidd el! Nincs garancia. Egy váratlan baleset, vagy betegség, ezek után pl könnyen elveszítheti az ember a munkát, és akár a lakást. Szóval ezeregy dolog történhet, ami kényszerhelyzetbe sodorja az embereket. Van, hogy okos döntés helyett az egyetlen léphetőt teszi meg az ember. Viszont ha anya leszel egyszer, csak akkor érted meg, hogy mennyire rosszul gondolkodtál ebben. Majd gondolj vissza akkor ezekre a sorokra.

Valószínű nincs gyermeked, különben megértenéd a válaszként kapott indulatot. Anyaoroszlán szét is szedne az biztos. :) Ez csak vicc volt. Még engem is bántott amit olvastam, azért írtam csak, pedig engem nem érint a dolog. Megrágalmaztad a kérdezőt a gyermekével kapcsolatban. Ha nem is komolyan gondoltad, ez semmi más csak sértő megjegyzés és hozzáállás.

Te nyugodt vagy a soraidban, persze biztosan Neked is meg vannak a napi gondjaid, mint mindenki másnak, viszont nagyon fiatal vagy még, ha jól gondolom a soraidból most fejezted be a sulit, talán albérletben laksz, eltartod magadat jelenleg. A kérdezőhöz képest negyed annyira sem komplex a helyzeted. Szerencséd volt, szüleid nem kényszerítettek bele kölcsönökbe, csak a diákhitelt kellett felvenned. (Mi azt sem engedtük a gyerekeinknek, hogy ne hiteltarozással kezdjék az életüket)

Azért a kérdezőnek bonyolultabb a helyzete. Értem, hogy építő kritikaként gondolod amit írsz, és abban igazad van, hogy hitelt hitel után felvenni nem szabad, és nagyon kockázatos. Ez igaz.

Viszont ahhoz túl fiatal vagy és szerencsére nem olyan családi anyagi háttérrel indultál, ezért nem érthetsz meg teljesen mást, miért kényszerül bele egy kockázatos döntésbe. Kívánom, hogy sose tapasztald meg! Megtörténhet mindenkivel, akár veled is, hiába gondolod, hogy mindig végiggondolt leszel, és okos döntéseket fogsz hozni, az szép elhatározás, és így is kell elindulni, de ez nem mindig megvalósítható.

Aki ezt nem érti, az még nem élt eleget egyszerűen, pont. Tudod azt mondják, hogy addig ne ítélj, míg nem jártál a cipőjében...

Ez lemaradt

Paulo Coelho:

Az ember minden napja sötét éjszaka. Senki sem tudja, mi fog történni a következő pillanatban, és mégis, mindenki megy előre. Mert bíznak. Mert van hitük. / Brida /

A titok a jelenben rejtőzik; ha a jelenre összpontosítasz, meg tudod jobbítani. És ha jobbá tetted a jelent, akkor az is, ami utána következik, jobb lesz. Mindennap magában hordozza az Örökkévalóságot. / Az alkimista /

"Most már értem, hogy nem gondoltad komolyan a gyermekelvételt, bár nem úgy tűnt a megfogalmazásból, mert akkor bocsánatot is kértél volna. "

Én nem kérek bocsánatot olyantól, aki a halálomat kívánja.

"Viszont ha anya leszel egyszer, csak akkor érted meg, hogy mennyire rosszul gondolkodtál ebben. Majd gondolj vissza akkor ezekre a sorokra. "

Anya mondjuk nem leszek, csak apa. Viszont éppen hogy tisztában vagyok vele, hogy az élet milyen kockázatokkal járhat(amiket felsoroltál, pl. munkahely elvesztése, betegség, családi tragédia, stb.). Éppen ezért gondolom, hogy felesleges rátenni egy lapáttal(pl. devizahitel). Úgyhogy én úgy érzem, ha sok csapás érne az életben, akkor ebben a gondolatomban csak még jobban megerősítene(pl. mennyivel megdobhatja a munkahely elvesztését, ha devizahitel is van).

"Valószínű nincs gyermeked, különben megértenéd a válaszként kapott indulatot. Anyaoroszlán szét is szedne az biztos. :)"

Igazad van, tényleg rosszul mértem fel a dolgot, és elhamarkodottan írtam.

"Megrágalmaztad a kérdezőt a gyermekével kapcsolatban."

Én nem rágalmaztam, én azt írtam felelőtlen volt, és a gyermekvállalás anyagi felelősséggel is jár. Pl. most nekem van nyitott tőzsdei pozícióm, ha gyerekem lesz, biztosan nem lesz, és bankbetétben lesz a pénzem, mert jelenleg csak magamért vállalok felelősséget, akkor másért is kell.

"A kérdezőhöz képest negyed annyira sem komplex a helyzeted. Szerencséd volt, szüleid nem kényszerítettek bele kölcsönökbe, csak a diákhitelt kellett felvenned. "

Ez igaz, mondjuk még diákhitelem sem volt, mert szüleim segítettek. Viszont én ebben a példát is látom, és gyerekeimet is segíteni fogom. Ellenben nagyszüleim még messze nem voltak stabil anyagi helyzetben, mégis ők voltak, akik elkezdték, holott el is verhették volna a pénzt, mint sokan mások tették anno.

Ellenben gondolj bele a dolog másik oldalába is. A devizahitelek ingatlan lufit is fújtak. Akik szüleimhez hasonlóan inkább megtakarítottak, jóval drágábban jutottak ingatlanhoz, mint egyébként tették volna. Aztán kidurrant a lufi, és most az az ingatlan jóval kevesebbet ér. Pedig ők aztán megdolgoztak érte, míg sok hozzájuk hasonló keresetű embernek semmije vagy hitele van, akkor meg szórták két kézzel a pénzt, mi meg egyáltalán nem éltünk jól(nagyszüleim meg aztán végképp nem). Nyilván még így is mi jövünk ki jobban a dologból, de szerinted mennyire lenne jogos rajtuk és a hozzájuk hasonlók adóján keresztül leverni a dolgot(vagy csődbe juttatni a bankot, hisz ha rájuk hárítanánk a devizahiteles által vállalt árfolyamveszteséget, akkor csődbe mennének, és ezen keresztül tönkretenni a betéteseket), miközben eleve buktak és buknak ők is mások felelőtlensége miatt.