Arra nagyon emlékszem, hogy amikor legelőször szállt fel velem a repellő, konkrétan amikor elemelkedtünk a betonról, és megszűnt a gurulás okozta zaj és rázkódás, bizony megijedtem... Hirtelen annyira kicsinek tűnt a sebesség, hogy mondtam is magamnak, na szép, mindjárt visszaesünk, és így jártam rögtön az első repülésemen. :-)) De persze nem, aztán később ezt megszoktam.
Azt a praktikát találtam ki, hogy amikor bármi furcsát vélek tapasztalni a repüléssel kapcsolatban (akár egy keményebb turbulenciát-rázkódást, akár fura zajokat, bármit), akkor figyelem a sztyuvikat. Ha ők unott arccal tevékenykednek vagy bekötve üldögélnek és csevegnek tovább, akkor semmi rendkívüli nincs, csak én hittem azt, hogy ez most valami ijesztő.
Amúgy a kilátás fentről tényleg csodás. Bár a sebesség ott is kicsinek tűnik (engem legalábbis meglepett, hogy mennyire), dacára a valójában sok száz km/h-s száguldásnak.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!