Valaki letudná nekem írni, aki repült már, hogy milyen érzés repülni? A felszállás, leszállás érzése, illetve a kanyarodás a levegőben mennyire para? Turbulenciától is félek, hogy fogom tudni kezelni, azt hallottam valaki élvezi, valaki rosszul van.

Az autót jobban érzed. Egyedül a felszállást utálom, hiszen az nem egy megszokott dőlésszög.

A komolyabb légörvényt eddig elkerültem, csak kicsi rázkódásban volt részem, de fel se vettem.

Több 100 ezer m-t repültem.

Két eset volt, ami egy kicsit megviselt, egyik vietnam kambodzsa között egy kisebb gép -talán 100 fős körüli- beszállásnál erős hányás szag volt.

A sztyui elmondta, hogy az előző járatot eléggé megdobálta a szél, kitakarították, de a szagot nem tudták "teljesen" eltüntetni -a szagtalanító spré inkább ártott, mint használt.

Néhányan "zacskót használtak", ami járványszerű hatást okozott. Én megúsztam.

Másik: pár száz kilóméteres úton megdobálta a szél a gépet -szintén kisgép. Éppen álltam, bevertem a fejemet. Gyorsan leültem, s bekötöttem magamat. Közben kigyulladt a "biztosnági őv" jelzés + a kapitány is figyelmeztette az utasokat.

Ennyi.

Kérdező, a felszállásnál a nyomásváltozást úgy tudod jól kezelni, ha sokszor nyelsz. Ezért javasolt valami savanyúcukrot szopogatni felszálláskor.

Ill. nekem repülőút után szinte minden alkalommal fájni szokott a fejem. Egyszer elkeveredett a poggyászom és roppant kellemetlen volt, hogy a fájdalomcsillapítómhoz nem jutottam hozzá. Akkor megfogadtam, hogy azt mindig a kézipoggyászba rakom ezentúl.

Egyébként semmi különös. A felhők szépek, olyanok, mint egy végtelen hómező. Én szeretek ablak mellé ülni. Ill. ha lefelé lehet látni, akkor ahogy közeledünk és lejjebb szállunk, nézni szoktam az alattunk levő térséget.

Semmi különös. Még az sem biztos, hogy dugulni fog a füled. Unalmas.

Ezek az európai fapados járatok a kisgépeikkel olyan rövid idő alatt ott vannak, hogy mire befészkeled magad, már ott is vagy. A távolsági járatokon meg kell tanulni aludni.