Hogyan állsz a repüléshez? Szeretsz vagy utálsz repülni?

Furcsán. Egy 5 perces helikopterezést nem számítva még nem repültem. De reptérlátogatáson többször voltam, és képes vagyok olyan videókat végignézni, amelyek 5-6 órásak és a gépátvételtől, felprogramozáson, hátratoláson át a beállásig mindent mutatnak, vágások nélkül.

Szinte megszállottja vagyok ezeknek. Az Aeropark összes videóját is már többször láttam.

Ki kellene próbálni végre, mert már nincs sok időm.

Nem a repülésért kell repülni, hanem hogy eljuss oda, ahova nem tudnál másképp.

Szeretek repülni (többszáz óra van a hátam mögött), de nem állítom, hogy szeretem a >8 órás utakat, de anélkül nem érnék oda, ahova szeretnék.

Meg a 12 órásat, de ha készülsz rá, túl lehet élni, vár az élmény!

Én régebben (10-22 éves korom között) eléggé féltem a repülőn.

Most 25 éves vagyok, szerintem a rutin meg az évek és a több repülési "tapasztalt" miatt semleges lett, de sokszor kifejezetten élvezem már, főleg, ha széles törzsű géppel utazhatok.

Eddig a leghosszabb utam 11 óra volt, ezt többnyire alvással töltöttem, szerencsére éjjel ment a gép.

A kisebb utakat filmezéssel, zenehallgatással és rejtvényfejtéssel töltöm el.

Életemben nem repültem, pedig mindig érdekelt maga a repülés.

Összességében mit értünk repülés alatt? Egy kis géppel kipróbálnám élményrepülés formájában. De egy sima utasszállító az a mai világban csak egy nagy busz teletömve emberekkel.

# 5-nek

Nagy géppel sokat (250h?) repültem, egyszer megadatott kisgépes is, Cessna 172-vel, utasként persze.

De azért a botot is megkaptam instrukciók mellett egy időre.

Sokan vannak akikkel lehet sétarepülni.

Én Dunakesziről mentem.

A pilótának az a biznisz, hogy Te fizeted a licensz megtartásához szükséges repült órát.

[link]

Itt egy példa, de sétarepülés alatt találsz máshonnan is. (Tököl, Budaörs)

Ha megteheted, próbáld ki.

Valóban nagyon jó élmény a kisgépes sétarepülés, én is ajánlom.

Az utasszállítókkal meg úgy vagyok, mint a 3. válaszadó. Egx tengerentúli út minden, csak nem élmény, inkább "ki kell bírni". Rövidebb utakra szívesen megyek, szeretem a le- és felszállás élményt.

Félek a repülőn, de ha el szeretnék jutni olyan helyekre, ahová vágyok, akkor muszáj bevállalni.

A hosszabb utakat nyilván még nehezebben viselem, mint az Európán belülieket, de ott legalább adnak inni (mert az tuti nem fapados) 😀

És persze van az a kategória, mikor maga a repülés az élmény, nekem egy ilyen volt: Belize-ben a Nagy Kék Lyuk fölött sétarepülőztünk. Kicsit persze ott is féltem, de nem hagytam volna ki, a látvány kárpótolt azért a kis izgalomért 🙂

(A parasailinget is próbáltam, ott is paráztam picit, pedig az nem is repülés... szerintem az ilyesmit sosem fogom megszokni, de annál kíváncsibb vagyok, mintsem kihagyjak egy ilyen élményt a saját hülyeségem miatt, és ez eddig mindig be is jött.)