Első repülès milyen volt? Fèlelmetes, szèdülès esetleg hànyinger? Mik a tapasztalatok

Bar nincs racionalis ervem a repules ellen, mindig nyugtalan vagyok repuleskor. Rosszullet es egyebek szerencsere nincsenek, csak valamiert stresszelek es nem tudok nyugodtan ulni 5-10 percet sem. Elso repulesem amugy egesz okes volt es a leszallast kulonosen elveztem, azota viszont azt viselem rosszabbul. A latvany viszont mint mar irtak eszmeletlen.

Az első repülésemkor felszállásnál nagyon szédültem, de ez az én hibám volt. Két barátnőmmel repültünk együtt, nekik mögém szólt a jegyük. Nagyon izgultam mennyire fogom megérezni a lenti gyorsulást, ezért szóltam nekik, hogy szóljanak, ha felértünk. Na az egyik barátnőm abban a pillanatban ahogy elkezdtünk emelkedni, elkezdett örömködni, hogy hurrá repülünk, mire én nagy lendületet véve hátra néztem majd vissza. Nem volt szerencsés ilyen gyors és hirtelen mozdulatot tennem pont abban a pillanatban, ahogy szálltunk fel, mert egyből elkezdett velem forogni a világ. Egyébként mikor kicsit feljebb vagy lejjebb ereszkedik a gép, nekem be kell csuknom a szememet, mert akkor is picit szédülök és olyan mintha szét akarna robbanni a fejem, de ha becsukom a szemem ez az érzés elmúlik, meg ez csak pár másodperc. Viszont fel- és leszálláskor mindig érzem, de annyira sosem szédültem, mint a legelsőnél. Így én csak azt tudom tanácsolni, hogy amikor épp szálltok fel ne tegyél hirtelen mozdulatokat, a fülem nekem sosem dugult be. A turbulencia sem volt vészes, igazából olyan volt, mint itthon egy kis buszozás :D

Iszonyúan vártam és boldog voltam. Azóta is az egyik legjobb érzés, amikor repülhetek.

Mint a liftezés, a páromnak viszont marhára fájt a füle

Nagyon szuper volt! Egyáltalán nem aggódtam, sőt, nagyon is vártam a repülést (sajnos a mi járatunk pont késett). Amikor szálltunk fel, vagy szálltunk le, nagyon gyorsan mentünk, annyival még autóval sem szoktunk menni! Amikor volt ez az úm. ingadozás, akkor nagyon kellemetlen érzést éreztem belülről, ez amúgy a mai napig megvan! Felszálláskor, illetve leszálláskor rágógumit faltam (az egyik volt tanárom ezt tanácsolta nekem, és az egyik volt osztálytársamnak)

Ja, és ez tavaly májusban történt

Egyáltalán nem féltem. Izgalom volt, de pozitív értelemben. Volt olyan szerencsém, hogy borús időben szálltunk fel Pestről, és amikor a felhők fölé értünk, amiket felülről világított meg a nap, olyan látvány volt, mintha a mennyországban lennék. A fel- és leszállás közbeni nyomásingadozás volt kicsit kellemetlen a fülemben, de cukorkát szopogatva kibírható volt.