Első repülès milyen volt? Fèlelmetes, szèdülès esetleg hànyinger? Mik a tapasztalatok

Izgultam, amugy nem volt semmi szedules vagy hanyinger.

Fel- es leszallas kozben nagyokat kell asitani hogy ne duguljon be a fuled.

Az első repülést végigrettegtem, visszafelé meg bealudtam még felszállás előtt 😀

Sajnos csak akkor egyszer sikerült valami miatt megnyugodnom, azóta is tiszta stresszes vagyok egész úton (akár 10+ órát is), csak akkor kezdek kicsit megnyugodni, mikor érzem, hogy megkezdtük az ereszkedést.

A fülem hol fáj, hol nem, az első úton pont nem volt vészes emlékeim szerint, de volt olyan, hogy egy átszálláskori ereszkedés olyan jól sikerült, hogy csak a célállomáson töltött második vagy harmadik napon rendeződött a hallásom, addig be volt dugulva a fülem (persze leszálláskor nagyon fájt is), hiába tátogtam.

Szédülés szerintem sosem volt, hosszabb úton inkább a lábdagadás volt kellemetlen.

Én mondjuk utálok repülni, rettegek, mert kijön rajtam a klausztrofóbia.

Egyébként szerintem szédülésre, hányingerre nem kell készülni, hacsak nem vagy extrém módon érzékeny erre. Az út nagy részén, amíg fent van, általában nem is lehet érzékelni, hogy haladunk.

Első repülésem katonaság jóvoltából egy órás helikopterezés vót kiképzésre.

Ezen sem volt hányingerem, manapság sincs

Izgatottság volt. Féltem, hogy bepánikolok majd a bezártságtól, de szerencsém volt, mert mellettem egy olasz srác ült, aki végigrettegte az utat, elfehéredett kézzel szorította a karfát és őt nyugtattam, neki mondogattam a racionális érveket, hogy miért nem kell félni, ezzel pedig magamat is megnyugtattam.

Egyébként ha rosszul érzed magad, nyugodtan szólj, a személyzet igyekszik segíteni. Pár napja repültem utoljára, akkor az előttem ülő már felszállás előtt rosszul volt és megengedték neki, hogy még gyorsan a gurulás előtt kimenjen a mosdóba (amit amúgy nem lehetne).