Első repülőutatok során milyen érzéseitek voltak?Mit tapasztaltatok?

A repülés része pont olyan volt, mint amilyennek vártam. Mint egy buszon, csak gyorsabban megy és jobban gyorsul.

Egyébként izgultam rendesen, de nem a repülés miatt, hanem amiatt amiért utaztam.

A gyorsulás számomra kicsit ijesztő volt, a felemelkedés pedig leírhatatlan élmény...azt éreztem, hogy na most aztán semmi befolyásom, nem tudok leszállni egy megállóval hamarabb, mint a buszon, ha rosszul vagyok... nem tudok szólni a sofőrnek, hogy inkább álljunk meg, vagy más irányba menjünk...

Ez az egész pár percig tartott. Mire vízszintbe kerültünk, már untam, el is aludtam hamar. :D

Igazából csak attól féltem, hogy hányingerem lesz és végigszenvedem az utat, de semmi ilyesmi nem volt, se a dőlések, se a rázkódás nem viselt meg, pedig más járműveken rendszeresen émelygek.

A második repülésre már úgy készültem, hogy majd a gépen alszom, és úgy is volt. Azóta is végigalszom minden utat. :D

En nem aggodtam a repules miatt, csak azon hogy mikor merre kell menni, hogy talalom meg a kaput, nem kesik e a gep, stb.

USA-ba utaztam 1 atszallassal. Angolul egy kicsit tudtam csak. Igazabol minden siman ment. Elotte rengeteget olvastam arrol hogy hogyan mukodik a repules mert nem tudtam mi az a check-in, beszallokartya, biztonsagi ellenorzes es ezt mikor csinaljak, nem tudtam hogy talalom meg a kapumat.