Első repülőutatok során milyen érzéseitek voltak?Mit tapasztaltatok?

Nem mindegy, milyen hosszu. Egyedul repultem, Milano csak masfel ora, es az kezdesnek jo volt. En akkor mar nem feltem, egyszer elunk, azt ereztem. Viszont harmincas voltam, elotte irtoztam a repules gondolatatol es panikbeteg is vagyok.

Jo volt elsore kozepen ulni, es kilatni, ha akarok, de nem kinezni, ha nem. Felszallasnal zavart, mikor ferde volt a gep, de az elso utazasnal az eletem olyan korszakaban voltam, hogy mar nem feltem. Fontos, hogy jol tudtam angolul, kulonben esetleg kevesbe lettem volna nyugodt.

Kettős érzés volt bennem.

Ami tetszett/nagyon jó volt:

-A repülőtéri hangulat. Ahogy várod az utazást, a biztonsági ellenőrzés, a duty free boltok, a beszállás. Elsőre ez mind új dolog.

-Amikor több száz km/h-ra felgyorsul a repülő, de még nem száll fel, és élvezed a száguldást.

-A kilátás, ahogy egyre távolodik minden, ahogy valósággá válik a google maps műholdas nézete, aztán jön a felhők látványa... gyönyörű

Na meg ha estefelé mész, a naplemente látványa a felhők mögül.

-Jó érzéssel töltött el az a szokás, mikor megérkeztünk, megtapsoltuk a pilótát.

Ami rossz volt:

-Felszállásnál hirtelen olyan érzésed lesz, mintha űr keletkezne a fejedben.

-Mivel alapból érzékeny a fülem, nekem a repülés során nagyon bedugult a fülem a légnyomás miatt.

Középiskolás voltam, és nagyon izgultam, az osztálytársaimmal szorongattuk egymás kezét. :)

Nekem nagyon tetszett, a kedvencem, amikor felemelkedik a gép, és liftezni kezd a gyomrom.

Na meg persze a kilátás.

Nagyon féltem. :) Azóta már sokszor repültem, nagyon szeretem. Magát a repülést is, meg a nagyobb repterek hangulatát is.

Ne félj tőle, jó lesz! Jó utat!