Ha tehetnéd, elköltöznél Magyarországról?

Kedves 17:23-as!

Én vagyok akinek szerinted nem kellene példaképnek tekinetni a szüleit, a pedagógus. Akit amint látom te sem tartasz sokra, mert mint a társadalom nagy része úgy látja, hogy azok nem dolgoznak.

Nem gondolom, hogy tátottuk, vagy tátjuk a szánkat, elegünk van viszont pont ebből, hogy az embert lenézik, ahogy leírtam az előző válaszomban. Tudod én is beszélek nyelveket, több diplomám van, dolgoztam is külföldön (1 év az USAban. és fél év Londonban), ahonnan hazajöttem, mert szeretem az országomat, az anyanyelvemet. Viszont belefáradtam az igazságtalanságokba. Én nem egy munkahelyen akarom lehúzni az életemet, ahogy édesapám tette, vele kapcsolatban az fáj, hogy 50 év fölött rossz látni a csalódottságot. Én már értem, hogy fel kell venni a tempót, és hidd el rengeteget vívódom, hogy maradjak-e a tanári pályán vagy sem. Eddig mindig győzött a lelkiismeretem: most év közben nem hagyhatom félbe a megkezdett munkát, most az osztályomat nem hagyhatom cserben.

Én mindenesetre nem vagyok egy törtető típus, de szerencsére minden ember kicsit más, legalábbis nem egyforma, csak a magamfajtákat nem éri megbecsülés, és ez elég rossz érzés, főleg úgy, hogy úgy érezzük mi is sokat dolgozunk, csak nem a versenyszférában. A párom bankban dolgozik vezető poziban, de szerencsére ő sem a törtető kategória,és ő ugyanúgy vélekedik a világ dolgairól mint én.

Ha pedig a tanári szakma még továbbb hígul, sajna még tovább nő majd az elégedetlenség, lehet, hogy te is az leszel, ha a három gyerekedet nem jó érzéssel engeded majd iskolába.

A politikapedig nagyban tehet azért,hogy az emberek konfortosabban érezzék magukat. Mi sem kaptunk, és nem is várunk sem az államtól, sem az önkormányzatoktól segélyt, csak abból szeretnénk megélni amit megkeresünk, amiért megdolgoztunk.

Azt is nagyon rosz látni, hogy a szomszédunk fia, 17 éves, tanítottam, a nevét sem tudja leírni(ez nem túlzás), egész nap a sportautójában ül, a tesómtól uzsorások 1 millió tartozás fejében elvették a 10 milliós lakását, és senkihez nem fordulhatunk segítségért.

Mindenesetre a bizalmat megszavaztuk, mert itta akarunk elni, de ha teljesen hülyének néznek továbbra is, akkor nem mindenáron. Itt tervezzük az otthonunkat. remélem,hogy 5 év alatt fog történni valami pozitív változás, és itt élhetünk.

Én megértem a te verziódat, és elmondtam az enyémet, talán abban is van némi igazság ha végiggondolod.

Minden jót!

Szia, mar elkoltoztem, Angliaban elek. Nem fogok visszamenni Magyarorszagra, mert otthon nevetsege, szomoru es felhaborito az elet.

Angliaban rengeteg lehetoseg van, es nemcsak tobb diplomas, nyelveket beszelo embereknek. Itt mindenkinek van lehetosege normalisan elni.

Itt ugy erzem, hogy az allam nem ellenem, hanem ertem, ertunk van. Azert van, hogy az emberek jol erezzek magukat, itt nem a szivatast ereztem, mint otthon.

Itt kulfoldikent is tudok mosolyogni, es itt kulfoldikent is jobban megbecsulnek mint otthon, a sajat orszagomban.

Korabban eltem Nemeto. es Ausztriaban is, dolgoztam Olaszorszagban is, de mindegyik orszagban sokkal de sokkal jobban ereztem magamat, mint Magyarorszagon.

Ha tudsz, minel elobb koltozz kulfoldre, hidd el soha nem fogod megbanni. A kezdeti nehezsegek utan azt mondod, megerte!:)