Stoppolásról tapasztalatok hátizsákos utazóktól?

Én nem stoppolok de rengeteg alkalommal találkozom stopposokkal, és volt hogy volt alkalmunk beszélgetni is.

Mi minden évben Európán keresztül autóval járjuk az országokat, így nagyon sokszor benzinkutas pihenőknél találkozunk stopposokkal. Nagyon sok helyen étteremben vagy kávézóban néha beszélgetünk is. Sokan elmondták, hogy ma már nem olyan a stoppolás élménye mint 10-20 évvel ezelőtt. Szerintük mindkét oldal (stopposok, és autósok) félnek. Ők félnek, hogy nehogy egy szadista állat karmaiba kerüljenek, az autósok meg félnek, hogy nehogy egy szadista gyilkost vegyenek fel. Elmondták azt is, hogy voltak akik 2 napig folyamatosan minden autóst leszólítottak, hogy mindegy merre megy, vigye el őket egy darabig, de nem volt szerencséjük.

Németországban egy kisvároskában a helybeliek mesélték, hogy buta az aki ma stoppol, mert 3 évvel ezelőtt több stoppos is gyilkosság áldozata lett. Tudom ez nem mindennapos, de benne van a pakliban.

Mi személy szerint soha nem veszünk fel stopposokat még azokat sem akikkel tudtunk beszélgetni. Több oka is van

Az egyik, hogy stopposok lévén hatalmas hátizsákkal vannak, és legalább ketten utaznak.

A másik, hogy mi nem bízunk egy stopposban sem, mert egyszer régen pár éve egy kedvesnek tűnő stoppos olyan ügyesen kizsebelt minket utazás során, hogy csak otthon vettük észre a lopását. Tudom, hogy nem mindenki ilyen, de az első élmény mindig meghatározó, és inkább nem kérünk belőle.

AZ biztos, hogy én úgy gondolom, hogy aki ma stoppol az:

- vakmerő

- felelőtlen

- ráérős

- kicsit butácska, mert hamar rájön, hogy repülővel, vonattal gyorsabban, kényelmesebben, biztonságosabban a céljához ér, mint stoppal

- nagyon bízik magában (ezért irigylem is őket a magabiztosságuk miatt)

-nincs félelemérzése. (ezt nem tudom, hogy jó-e)

Mindenesetre, és sokszor úgy sajnálom őket, amikor látom, hogy mennek, és helyet kérnek, és sokan hol kedvesen, hol igencsak durván de elutasítják.

"stopposok lévén hatalmas hátizsákkal vannak, és legalább ketten utaznak. "

Ez igaz.

Ráadásul a nagysága és a súlya miatt, ezek az ember nagyságú hátizsákok többnyire a földön vannak ill. ezeken ülnek, az országút szélén.

Vagyis tiszta kosz!!

Egy stoppos az legyen szerény ha azt akarja, hogy elvigyék, és ne pofátlan!

Vagy szerintetek melyik normális autós engedi meg, hogy az egész hétvégén pucerált, csili-vili tiszta autójába begyömöszöljék ezeket maguk mellé a hátsó ülésre??

Évekkel ezelőtt párommal Balaton környékén stoppoltunk, nem jó szántunkból. De az egy másik és hosszú történet.

3 autós is felvett minket, 10 percnél többet nem kellett soha várnunk. Aranyosak voltak. Volt egy álruhás rendőr is, aki felvett minket. Jó pofa volt. De, a jó élmények ellenére is, azt mondom, soha többé. Miért?

..Mert veszélyesnek tartom, nem tudhatja az ember ki mellé ül be

..Mert már tiltja is a törvény, és pénzbírsággal jár, ha jól informált vagyok.

..Autósként soha nem vettem fel stoppost és nem is tervezem, mert sajnos olyan világban élünk, hogy már félve bízom meg akárkiben, aki az utcán álldogál. Sajnos..

Én 10 éve stoppoltam egy nagyot. Igazából Prágába mentem sörözni egy barátnőmmel, potyautasként, féláron a népligetből induló buszon kiutaztunk, majd a sör megtette a hatását és rossz irányba mentünk :D

A végén 12 napig stoppoltunk, Helsinkiig jutottunk el, hatalmas élmény volt, rengeteg segítőkész emberrel találkoztunk, volt aki elvitt minket ebédelni, volt aki szállást is adott, reggel szendvicset csomagoltatott nekünk a feleségével, volt aki átvitt minket a határon, és utána ajándékba adott egy fél tábla csokit, amitől jó volt az egész út.. vittek magyarok is messze innen, és odafelé Svédországban egy iráni kamionban igazi csirkepörköltet kaptunk, nokedlivel és uborkasalátával :))

Utaztunk híres autóversenyzővel, gyárigazgatóval, és züllött fiatalemberrel is. A Baltikumban (szándékosan nem mondom hol) találkoztunk magyar nyelven beszélő cigányokkal, akik egyből el akartak vinni minket... Volt egy-két para helyzet. Megfogott a rendőr minket a németeknél, hogy megbüntet, mert nem szabad autópályán stoppolni. (Végig ott stoppoltunk) Mondtam neki, hogy nekem nincs jogosítványom, így nem tudom. Lecsekkolták az iratainkat, mi meg sűrű elnézéskérések közepette elbaktattunk míg el nem mentek, aztán folytattuk utunkat. Hazafelé Berlinen keresztül jöttünk, valamikor éjjel egy körül értünk be Berlinbe, fáztunk, felszálltunk a metróra, és elmentünk a reptérre. Befeküdtünk az Easy Jet várójába, tele volt hálózsákos fiatalokkal, akik 4-5 körül csekkoltak be, és ott aludtak. Mi meg bevonultunk közéjük, mintha oda tartoznánk, és hatalmasat pihentünk a jó melegben.

Svéd és Finnország között komppal mentünk...komp...10 emeletes anyahajó :D

Kb 10 euro volt akkor a jegy, ami egy sleeping room-ba szólt, tehát szivacs a földön kb 50-60 m"-en , és mindenki ahol talál helyet ledobja magát a hálózsákjában. A hajóutat végigszaunáztuk, meg jakuzziban söröztük valami finn részeges csapattal. :)

Hazafelé elfogyott a pénzünk, de már meg volt rendelve a hajójegy Helsinkiből Stockholmba. Lemondtam, és módosítottam a rendelést Turku-Stockholm-ra, ami azt jelentette, hogy több száz kilómétert buktunk, amit meg kellett tenni kb 4-5 órán belül, így spóroltunk még összesen kb 17-18 eurot, ennyi pénzzel indultunk haza Helsinkiből, és túléltük, ettünk, ittunk, mulattunk. Elképesztő emberekbe botlottunk.

Életem legnagyobb élménye volt.