Munkavállalás külföldön 17évesen?

kis híján "kitünő" tanuló vagy, de nem azon fáj a fejed, hogy hova felvételizz, hanem hogy hogyan lehetnél alsó-középosztálybeli

kicsit ellentmondásos, mint a helyesírásod

az emberfüggőt egybeírjuk, nem ember is, meg függő is

ezt vedd provokációnak, ne az előzőt

"je parle france(?) aussi bien, mais je n'ai pas (hiányzik az, hogy EU) mon certificat"

ennek fuss neki még egyszer.

Úgy bírom, mikor valaki elkezdi ontani a hülyeséget úgy, hogy fingja nincs a dolgokról, mert életében nem tapasztalta meg, csak hallott ezt-azt a témában és azt hiszi, hogy most ő a nagy ász. Feltudom húzni rajta magam úgy egész aranyosan. Másrészt. Nem tudom hány éves vagy, és hogy milyen élettapasztalataid vannak. Őszintén szólva nem is igazán érdekel. De itt van egy 17 éves lány, most kezdi bontogatni a szárnyait, próbálgatja a határait és próbálja a lehetőségeket megragadni. Mi lenne, ha nem lefelé húznánk egymást, hanem megpróbálnánk támogatni, ötleteket adni egymásnak, vagy ha lövésünk sincs a dolgokról akkor csendben maradni, és egyszerűen továbbkattintani?

Kérdező. Szerintem abszolút nem lehetetlen kimenni. Talán nem lesz feltétlenül a legegyszerűbb, de nem lehetetlen. Semmi sem az.

Én 18 évesen jöttem ki, érettségi után, középszintű nyelvtudással. Lassan ötödik hónapja vagyok kint, és tökre élvezem. A nyelvtudásod ilyen "munkára" bőven elég, mert senki nem várja el, hogy a napi gazdasági helyzet súlyosságát elemezd, hivatalba elmenj bejelenteni magadat (Angliában ha jól tudom az aupairkedés amúgy sem hivatalos munka), vagy bármilyen mélyenszántó témában fejtsd ki a véleményedet. A családok is tudják, hogy főként nyelvtanulás miatt megy ki aupairnek az ember lánya, így nyilván nem várják el, hogy perfekt legyél. Elég, ha megy az alap kommunikáció, többé-kevésbbé megérted, amit mondanak, és te is ki tudod magad annyira fejezni, hogy megértsenek. És pont. Nem kell felsőfokú nyelvvizsga, nem kell anyanyelvi szintet közelítő nyelvtudás.

A családnak, akiknél dolgozok az első aupairjük Columbiából jött, egy szót SEM beszélt németül. Mégis kijutott.

honnan veszed, hogy fingom nincs a témáról?

mert te 5 hónapja élsz egy panelba, és tökre jól érzed magad egyelőre?

ha meg családot akarnál, akkor a sok gyereket el is felejtheted, mert egy fityinged nem lenne, ha kertes házba költöznél

18 évesen kimentél érettségivel ... hm. gondolom álmaid netovábbja a mosogatás, angol kurafik cselédje lenni

így van, nem lehetetlen, de a mai fiatalságot ismerve, nem hiszem, hogy egy 17 éves kis csitri eléggé talpraesett lenne ahhoz, hogy újból feltalálja a spanyol viaszt...

így van, nem lehetetlen, de kb annyi az esélye, mint a világot megváltani, igaz, hogy az sem lehetetlen? de mennyi az esély rá? na látod

Na igen, erről beszéltem. Lövésed sincs a dolgokról.

Nem panelban élek, hanem egy kétszintes családi házban. Nem mosogatok, és cseléd sem vagyok. Ja, és ráadásul nem is angoloknál vagyok, bár ezt ugye nem tudhattad (mondjuk azt hiszem mikor azt mondom, hogy az első aupair nem beszélt németül, akkor arról visít, hogy nem angol nyelvterületen vagyok).

Nagyjából havi 100 ezer forintot tudok megtakarításként félrerakni, és aupairségem alatt jutottam ki életemben először Spanyolországba, Olaszországba, Svájcba, illetve Németországba (az utóbbi kettőben élünk, az első kettőben 'teleni' voltunk), és mindez 5 hónap alatt.

És nem, mindezt nem azért írtam le, hogy 'felvágjak' vagy hogy a szívedet fájdítsam, a már így is nyomorúságos helyzeted miatt. Egyszerűen csak bosszant, hogy nem tudod, hogy miről beszélsz, és mégis hülyének nézel mindenki mást, aki más véleményen van. És bosszant, hogy úgy ítélkezel az életemről, hogy lövésed sincs semmiről.

'Minden egy döntéssel kezdődik.' Ha nem akarod megváltani a világot, nyilván nem is fog sikerülni.