Mi(ke)t vegyek figyelembe az Ausztriai élet megalapozásának megtervezésekor?

Barátokat inkább az egyetem alatt fogsz szerezni, de ez Magyarországon is így lenne. Egy átlag felnőtt nem barátkozik random emberekkel.

Max. német szavak ragadnak rád anyanyelvi környezetben, ahhoz, hogy tisztességesen beszélj, rendesen el kell járnod nyelvtanárhoz a nyelvtan miatt. Szerintem kezdd el most tanulni, még időben vagy, de egy fél év nem lesz rá elég.

Szia, néhány észrevétel:

Kezdj el minél előbb tanulni németül, és ha jól is akarsz tudni, ami gondolom egy mérnöknek nem árt, akkor tanárral. ez a "ragad rád a nyelv" inkább valami olyan, hogy megtanulsz káromkodni vagy helyi kifejezéseket, szófordulatokat, szlenget.

Én kb 500-600 eurból létezem egy hónapban, bár ebben benne van, hogy nem vagyok hajlandó kétágyas szobában aludni, meg nő vagyok és ugye női termékek. és az áruk. (ja meg kint van a tb-m is, mert inkább fizetek többet auban és használom mint fizetem mon aztán mindkét helyen pluszba a magánellátásért -.-)

ötössel eskü nem veszekedni akarok, csak a személyes tapasztalatom: én három magyarral meg egy osztrákkal laktam az első helyemen, ebből egyedül az osztrák csaj az, aki harmadik éve mellettem van, a többiek eltűntek. (amúgy leginkább csak osztrákokat ismerek, szakom is olyan, hogy sokan vannak meg a hobbijaim is, vicces módon csak a munkahelyemen vagyok együtt más bevándorlókkal. mondjuk az jót tesz, érted, ilyen "nem csak én vagyok béna és nem csak én megyek át ezen" érzés...)

ja meg amit nekem senki nem mondott el, pedig így utólag boldog lettem volna: vegyél egy képes szótárat, és gyümölcsök, zöldségek, pékáru, alkohol, tömegközlekedés, útbaigazítás, jobbra, balra, számok százig és KAJA, KAJA, KAJA!!!

de komolyan, nem viccelek, az összes bank kerít neked angolos tanácsadót, az összes hivatalban van angol nyelvű tájékoztató és űrlap, a bevándorlásiban magyar útmutatót is kapsz mert eus jogod hogy kapj, az egyetem kétnyelvű, a kollégiumod biztos érti az angolt, de a mindennapi élet három perc alatt elhasználja az egyheti idegrendszered. semmi nem oylan frusztráló, mint amikor kukán bámulsz a nénire a pékségben, mert nem látsz rá a kifli névcímkéjére, vagy húszan várják mögötted a pénztárban, hogy megértsd hogy huszonöt-harmincnyolcat kér a kasszás. (jó persze megoldás mutogatni és kártyázni, amíg lehet, aztán az élet egy pontján nem lehet. Murphy törvénye. XD)

(hetes voltam)