Hihetetlenül tanácstalan vagyok. Van esély Amerikában élni?

Nézd! Fogalmam sincs hogy rendezőként érvényesülni tudnál Amerikában.

De tény, hogy ma már Amerika sem álomország (ha olvasgatnád tudnád, hogy nagy a munkanélküliség, nagy gondok vannak ott. Detroit például csődöt mondott mint város)

Tény hogy nagyon nehéz ha nem lehetetlen kijutni.

Pár éve mégis volt alkalmam egy jó barátomat meglátogatni Hollywoodban. (a hollywoodi filmstúdióban dolgozik mint villanyszerelő..) Volt alkalmam a munkahelyére is elmennem, hogy lássam miképp zajlik az élet. Ott láttam, hogy kilométeres sorok állnak minden nap a stúdiók előtt az álmaikat kergető színészekből, színésznőkből, rendezőkből, énekesekből, operatőrökből stb.. Mindenkinek volt egy álma. Megkérdeztem a barátomat hogy van esélyük-e.. Ahogy ő fogalmazott. Nagy ritkán, de van aki szerencsés..A legtöbbjük visszamegy pincérnek.

De nem keserítelek el, mert van folytatás:

Én néztem azt a rengeteg embert, és mind lelkes volt, akarta. Nem adták fel..Hihetetlenül szívósak..

Még valamit:

Jó magam sosem vágytam ki külföldre. Repülni sem szeretek, így nem vágytam arra sem , hogy turistaként menjek Amerikába vagy bárhová.

Mégis a sors úgy alakult, hogy Angliában dolgozom,(oda se vágytam soha) és turistaként bejárom a világot.

Ezért én mindig azt mondom, hogy soha nem tudhatod mit hoz a jövő. Érdemes józan ésszel élni, de nem kell mindenről lemondani egyből. Ki tudja! Lehet 15 év múlva Los Angelesben fogsz élni, de lehet hogy csak egy heves megyei faluban..

Mindenesetre nem árt egy fizetőképes szakma..

Körülbelül én is így voltam 17 évesen.

Aztán leéretségiztem, és hiába jártam fösulira, utáltam. Ès ekkor találtam egy Au-pair közvetítö céget(ez már 13 éve), és kimentem 1 évre au-pairnek. Szuper Volt. Aztán haza jöttem, de nem érzetem jól magamat, kimnetem angliába is egy kicsit. Aztán pár évet Mo-n töltöttem, és közben megismerkedtem egy német férfival, és most már több mint 6 éve élek németországban, feleség vagyok, gyerekekkel. De jól érzem magamat. Gyerekek elött itt kint dolgoztam irodában, majd nem sokára megyek vissze itt dolgozni.

Nem nem lehetetlen a vágyad. Amerikába csak úgy kimenni nem érdemes. Nincsen szociális háló, így ha nincs munkád, vagy beteg vagy akár az utcán is hagyhatnak(na jó nem, de minden egyes dologért keményen kell fizetni). Igen nagy nyomornegyedei vannak az Amerika váorsoknak, engem kicsit Sem vonz az ottani élet. Túristaként bármikor mennék, de másképp nem.

Igen, az USÁ-ban élni pont az aminek leírtad: egy gyerekes álom. Nőjj fel. Nem fog menni. Legalábbis ha közvetlenül azt haszjoszolod, akkor nem, Ha viszont híres filmrendezővé válsz, az más, simán kapsz kiemelkedő művészeknek szóló munkavállalói vízumot (O-1), onnan már (viszonylag) egyszerű a váltás bevándorlóvízumra.

És Magyarországon betegre dolgozhatod magad, akkor is a maximum hogy lesz kenyér az asztalon, de még az asztal is másé lesz nemhogy a lakás.

" Van esély Amerikában élni?"

A leírtak alapján, -neked- nem sok!

Egy. Sose add fel az álmaidat.

Kettő. Ne égess fel minden hidat magad mögött. Azaz, ne úgy menj ki, hogy nincs hova visszajönnöd.

Három. Lehet, hogy elsőre nagyot dobsz, de marhára kicsi az esély, és baromi nagy a kockázat. Inkább kis lépésekben haladj. Tanulj meg jól angolul. Úgy értem, qrva jól! A filmek megértése az már jó. Beszélj valakivel! Pl. osztálytársak? Angolul csetelés? Esetleg menj ki Ausztriába, Németo.-ba néhány hónapra. Ha megállsz a lábadon, jöhetnek a nagyobb dolgok.

De először érettségizz le, és legyen egy szakmád vagy egy diplomád.

Ne legyel elkeseredve, ebben a korban mindenki igy erez.

A nyelv nagyon fontos es a legtobb amit most tehetsz, hogy arra rafekszel. Erettsegi utan menj ki Angliaba au-pairkedni, hogy tokeletesitsd az angolt. Ha eleg ugyes vagy es sporolsz, talan meg vmi filmes tanfolyamra is be tudod magad fizetni, ha nem ott, akkor esetleg Magyarorszagon.

Kozben nyomasd a nyelvet es probalj egy back-up tervet csinalni, mert ha a rendezes nem jon ossze, akkor valamibol meg kell elni. Lehet hogy valamire kedvet kapsz, amibol meg el is tudod tartani magad es ha kemenyen dolgozol, akkor talan meg a rendezoi melo is osszejohet.

Ha ez mar megvan, akkor celozd meg az USA-t, elobb ne, legalabbis szakmailag ne, mert sajnos en is ugy latom (pedig itt elek) hogy szinte eselytelen.

De ha lehetoseged engedi gyere ki latogatoba, mint turista, mert ha kijossz es korulnezel, lehet hogy csalodni fogsz es nem is fogsz tobbet ide vagyni. Ne ird azt, hogy "neem, mert en mindig is ott akartam elni" mert ez nem igaz addig, amig ki nem jossz es meg nem nezed.

En ket embert is ismerek akik itt eltek (Los Angeles) 6 honapot majd vissza mentek Mo-ra, mondvan ez nekik nagyon nem jon be, pedig elotte almodoztak ok is, csak a kep ami a fejecskejukben volt, teljesen eltert a valosagtol es nagy seggreules lett az eredmenye...

A tobbiek mar negyjabol mindent leirtak, kiveve azt, hogy az USA-ban 21 ev alatt kiskorunak szamitasz!Tehat, addig munkat sem igen kapsz, max. feketen valahol, de azzal ugye vizumhoz jutni lehetetlen.

Szoval, fekudj ra a nyelvre, van meg 4 eved, hogy elerd a 21-et, csinalj meg valami tanfolyamot, esetleg fosulit, hogy legyen "szakmad", arra az esetre, ha visszamennel Mo-ra, ne allj ott, semmi nelkul!