Hova mentek nyaralni?

Sehova, pedig eddig minden nyáron voltam. Talán nem volt akkora luxus. Sátoroztam, túráztunk. Bükk, Mátra, Zemmplén.

Nem érdekelt, hogyha nincs melegvíz stb.

Másra nem is vágytam. Nem voltam nagyravágyó, nem vágytam külföldre.

Idén azért nem, mert nem kapta meg a barátom a szabadsűágát nyárra.

Most mennénk utoljára, mert még nem álltunk a saját lábunkra, és szüleim elvinnének.

Azt nem hiszem, hogy valaha telne még rá.

Hiányozni fog.

Nem is a szállást nem tudnánk kifizetni, inkább a vonatot. Az iszonyú drága.

Így még a rokonlátogatás se lesz nagyon lehetséges.

Persze hátha 5 évente egyszer, ebbe még egy kicsit bízok, meg hogy 20 év múlva hátha más idők lesznek.

Pedig net is csak azért van, mert a munkához kell.

Nem eszem csokit, nem cigizek, nem kávézok, nem festem a hajam, se semmimet. nem iszom üdítőt, és ásványvizet.

Meg semmi ilyesmi.

De hát ez van, most ilyen időket élünk.

Azért a szomszéd településen voltunk.

Meg itthon sétálunk a Körös-parton.

És majd próbálok összeszedni itthon egy csapatot, tábortüzet gyújtani, énekelni, hogy legalább ez a hangulat meg legyen.

Azért elégedett vagyok. Örülök annak, hogy élek, hogy van mit ennem, meg tető a fejem fölött.

Meg annak, hogy nem Pesten lakok, és így legalább itthon tudok kimenni a természetbe.