Ti, akik életük során szinte minden megspórolt pénzeteket elutaztátok; megbántátok?

Az utazást nem cserélném fel semmivel. Nemcsak a környezet az élmény. Szokatlan gondolatok, szokások, ételek, viselkedés és mind logikus, magától értetődő a maga helyén. Az eredmény: a hazai helyzetet is sokkal részlet-dúsabban, összetettebben és világosabban látja az ember.

Persze nem csak utazás van, számos más elfoglaltság is viszi az időt (a munkán kívül), ezért az ötvenes számot még nem léptem át. Ráadásul régen kezdtem és a közeliekkel (akkor arra volt pénz és lehetőség). Ma fordítva csinálnám, néhány alap-európai ország után távolabbról közelebbiek felé.

Van egy sajnálatos megfigyelésem. A helyzet romlik, legalábbis ami a természetességet illeti. Ma már egy csomó dolog sokkal művibb, üzleti, leszabályozott és tömeges. Csak egy példa: az Alhambrában még egy egész napot csavarogtam, mindenhová bementem, egyes helyekre visszamentem. Ma ennek több mint harmada nem látható és terelik az embert. A két élmény nem is összevethető.

Vagy kedvenc adriai helyemre 10 éve nem megyek. A saját napozóhelyem és saját öblöcském nincs, illetve 5-6 csoport nyüzsög rajta. A kedvenc sörözős-grillezős éttermemet McDonald’s váltotta, au autósok verekednek a parkolóhelyért. A kisvárosi piac pedig nem létezik. Ott már nem nyaralni és élvezkedni lehet, hanem hering módjára szorongani.

Ausztrália, még inkább Új Zéland feltehetően kimarad már (hosszú a repülőút), de aki teheti, menjen a Spitzbergákra, míg fel nem melegszik és érdektelenné nem válik.

Ha újra kezdeném, többet mennék. Nem rossz gondolat az sem, hogy az ember valahová (vidéken) szegődjön el kis időre. Nagyon nem ugyanaz, mintha csak turistaként nézelődik az ember. Éppen ezért utazási irodával is csak oda mentem, ahová másként nem lehetett.