Hogy kell "jól" utazni?

Én csak a saját gyakorlatomat tudom, de hogy az jó-e?

De előtte. Nagyon (!) éve volt a tévében egy valami doc. műsor.

Mauritus, német nyaraló csoport.

Az idegenvezetőjük mondja:

Minek jöttek ide? A parttól 50 méterre nem távolodnak el. Német szakács van, hazai ételeket főz. Német tévét néznek, német újságot olvasnak.

Szóval nem új dolog ez.

Már végén járok az utamnak. A lehetőségeim végesek, de csak okos komprumisszumot kötök. Pl. világítóudvarra néző szobát nem foglalok. Ha ott nincs olyan szoba, ami nem fáj, megyek máshova.

Nem shoppingolok nyarakás közben.

Hülyét kaptam mindig, amikor társasutazáson ezzel verték szét a programot.

Érdekel az, ahol vagyok.

Velencében hülyének néztek a többiek, amikor este a vaporettojegyet mutattam a mitvettélmutvettél kérdésre.

Ugyanis gyorsjárattal átmentem a "túlsó" végébe, és a zegzugos sikátorokon mentem vissza a Szent Márk térre.

Olyan fantasztikus élményeket őrzök, mint a leszálló gólyák a Hanságban, énekpróba egy kis kápolnában, süket (!) operaénekesnő áriája egy bajor kocsmában, vagy hajnali 8 órakor 😀 friss péksüteményt árusító hölgy Korzikán...

Nekem az arany középút szokott bejönni: vegyítem a "snassz" partonfekvős-strandolós időtöltést a kultúrprogramokkal/kirándulással stb.

Nem tudok kéthavonta nyaralni, ezért a döglős pihenést vegyítem az aktív pihenéssel, nem hajszolom a programokat, csak annyit sűrítek bele egy utazásba, amennyi kényelmesen belefér, így sajnos néha szelektálnom kell...

Szeretem megnézni a turistacsalogató nevezetességeket is, amik felkeltik az érdeklődésem, azt az elvet vallom, hogy nem véletlenül lett híres és érdekel annyi embert... persze próbálom kiválogatni, ami "valós", a mű dolgok nem érdekelnek (pl. Mexikóban láttam több maja romot, fürödtem a Karib-tengerben és cenotében is, viszont az aquaparkok, tematikus parkok nem hoztak lázba, olyanokba nem mentünk).

A helyi kajákat, piákat mindenhol igyekszem megkóstolni, érdekelnek az újdonságok.

Úgy, hogy nem görcsölsz rá az ilyen parttalan elmélkedésekre, és a kiforrott, stabilizált éntudatodra alapozva eldöntöd, hogy neked mi jön be. Nem kell megpróbálni tízes skálán lepontozni, hogy mások hogy utaznak, élnek, és nem is kell majmolni őket.

Úgy általában nyilvánvalóan rengeteget segít, ha az utazás előtt nekifekszel és megkutatod a célpontban lévő lehetőségeket. Ezekre végtelen számú weboldal, blog, Insta- és YT-profil van, stb. Viszont én még mindig nem ismerek jobban csokorba foglalt, óriási mennyiségű információdömpinget, mint egy guidebook. Persze csak a komolyan vehető fajtából, Lonely Planet, Bradt, Rough, stb.

Számomra a "jó" utazás az kb ezeket takarja:

-Tisztelettel fordulsz a kultúra és az emberek felé. Megpróbálod megérteni, hogy miért csinálják azt amit, és hogyan alakulhatott ez ki. Nem lenézed, elítéled, vagy te tudod jobban hogyan kéne élniük. Gyakori ez Afrikában ahol a fehér túrista mindent jobban tud mint a helyiek.

-Nem támogatod a tömegturizmust. És itt nem arról van szó, hogy ne mennél el megnézni az Eiffel tornyot vagy a Piramisokat, hanem arról, hogy nem CSAK ezeket a programokat csinálod. Nem az van, hogy végigrohansz a kötelezőkön és hazamész, hanem letérsz egy kevésbé kitaposott ösvényre, kevesebb turistával, kevesebb cirkusszal. Nem szállodaláncokban szállsz meg, hanem vagy kis helyi szállodában vagy helyi ember kiadó szobájában. Nem a turizmusra épülő éttermekben eszel, hanem veszed a fáradságot és elmész 3 utcával arrébb egy helyi kis üzletett támogatni (és valszeg a kaja is sokkal jobb lesz)

-Meg kipróbálsz új dolgokat. Látsz új dolgokat. Ne egy resort-ba legyél bezárva. Az is tud jó lenni, kifejezetten jó, de azt lehet máshol is, nem ezért kell kimenni külföldre.

És én kb ennyit tartok "jó" utazásnak. Általános tisztelet a helyiek felé, ha pénzt is költesz a helyieknek add a pénzt, ne a nagyvállalatoknak és nem egy begyöpösödött ember vagy aki hallani sem akar arról, hogy új dolgokat próbáljon ki. Pl nem milánóit eszel egyiptomban hanem Hamam Mahshi-t.

En is csak a sajat tapasztalatomat tudom megosztani.

Nekem a legfontosabb, hogy mindent magam szervezek. Helyileg is. Nem fizetek be tour agency-knek semmire, max. tenyleg csak abban az esetben, ha egyenileg eljutni vhova (pl. tomegkozlekedes hijan) lehetetlen. Probalok interaktalni a helyiekkel, amennyit csak tudok. Ezek sokszor nagyon kedves/tanulsagos torteneteket szulnek, amik elgondolkodtatnak.

Fontos, hogy tomegturistas helyeken (pl. nyugat-europai nagyvarosok) nem tamogatom az Airbnb-t, mert a helyieknek lakhatasi valsagot okoz, amihez en nem szeretnek hozzajarulni.

Probalok kevesbe felkapott helyekre (is) utazni, ahol meg gyerekcipoben jar a turizmus, ezzel is kicsit autentikusabb elmenyt kapni. Sajnos az Instat en is egyre tobbet hasznalom utazasokkor, de nem is pozerkedesre, hanem szeretem bemutatni kicsit ismeretterjeszto szeruen, a tapasztalataimat, az adott orszag kulturajat, tortenelmet, erdekessegeit. Nincs tobb ezer kovetom, szoval ezzel inkabb magamat szorakoztatom, meg az utazasimat dokumentalom.

Egyéni preferencia ez az egész.

Mi például a nagyvárosok és turistaközpontok helyett inkább a csendes vidéket kedveljük.

Voltunk Ausztriában, de nem Bécsben, hanem Wachau egy csendes falvában.

Voltunk Angliában, de nem Londonban, hanem Cornwall csücskében egy kisvárosban.

Voltunk az USA-ban, de nem New Yorkban, hanem Oregonban túráztunk a Sziklás-hegységben.

Voltunk Franciaországban, de nem Párizsban, hanem Provance-ban borozgattunk.

Utáljuk a nagy zsúfolt városokat.